Ma folytatódik Brüsszelben az Európai Unió kétnapos csúcstalálkozója. Ezekről az ülésekről általában a fenti családi fotó szokott megjelenni a magyar újságokban, pedig ennél érdekesebb pillanatokat is megörökítenek a fotósok. Íme egy szubjektív válogatás ezekből:

Don Berlusconi, amint éppen arra utasítják a nápolyi kollégák, hogy fúrja meg az EU klímavédelmi programját. Cserébe állítólag a legszuperebb, EU-ban viszont betiltott hajfestéket ígérte neki a Cosa Nostra. Meg hogy megtarthatja a hüvelykujját.

Míg az unió félmilliárd lakójának fele az internet fele se néz, addig egy jelentős részük komoly fejtörést okoz a szerzői jogaikat féltő kiadóknak. Még júliusban robbant hír: a szerzői jogok legelszántabb védői, a bevételeiket még mindig legnagyobb mértékben közvetlenül a lemezeladásokból szerző kiadók lobbistái (valami miatt a hírnyelvben ,,jogvédők" néven emlegetik őket), új javaslattal kopogtattak az akkor még válságmentes, optimista Európai Parlament ajtaján, ahol az uniós atyák épp az új európai telekommunikációs szabályozáson törték a fejüket.

Az ötlet egy kifejezetten alsó kategóriás westernfilmekre jellemző mondatról kapta a nevét: "three strikes and you're out", azaz ,,három húzás, és ki vagy dobva" - hangzott a szlogen. Ez három figyelmeztetést jelent, amelyet az elképzelés szerint az az internethasználó kapott volna szolgáltatójától, aki fájlcserélő használatára vetemedik, kidobás alatt pedig információs társadalomkori kasztrációt kell érteni, ugyanis az engedetlen usert kivágta volna a javaslat a rendszerből. Az egészből. Passziánszozhatott volna szerencsétlen egész nap.

Kevés olyan mitikus fogalom van az átlagember gazdasági szótárában, mint az EU-s pénzek. Mondák, sikertörténetek, elbukott lehetőségek, de leginkább a korrupció városi legendái szövik át a céltámogatások hősi eposzait. Az előző rendszerben kómába esett és csak most magához tért átlagpolgár azt is nehezen érti, hogy a kék unió nem a vörös unió analógiájára működik, nem segélyeket oszt szövetségeseinek, hanem bonyolult mutatószámok és programok alapján, alanyi jogon ad lehetőséget támogatáspolitikáján keresztül.

Mivé lesz ez a lehetőség a gyakorlatban? Büszkén átvágott szalaggá, dagadó kebellel átadott épületté, mosolygó politikusok felívelő karrierjévé, és, valljuk be: részben visszajut korrupt államközeli zsebekbe. Elég csak Bulgáriára gondolnunk, vagy a Phare-pénzeket jellemző korrupciós botrányokra. Az EU-s pénzek (úgy is mondhatnánk: a saját pénzünk) körül két nagy, jól megfogalmazott problémát lát az EU (látnak az általunk közvetve döntési pozícióba segítettek): a nem megfelelő tájékoztatást és a korrupciót. 

Az EU hazavágja a szép ipodokat – adta hírül az Appleblog a minap. Mindig érdeklődve olvasom azokat a cikkeket, bejegyzéseket, amelyek Brüsszel gaztetteiről szólnak. Lássuk, miről is van szó ebben az esetben.

Az Európai Parlament és a Tanács az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK számú irányelvét két esztendővel ezelőtt fogadták el, a korábbi, 1991-ben született jogszabály felváltása céljából. Eszerint „a tagállamok biztosítják, hogy az előállítók olyan módon tervezzék a készülékeket, hogy azokból a hulladékelemek és -akkumulátorok könnyen eltávolíthatók legyenek”. Az ugyanakkor, hogy mi számít könnyen eltávolíthatónak, nincs meghatározva. Az eltávolítás így kézzel vagy valamilyen szerszámmal is történhet.

Az irányelv 2008. szeptember 26-ig adott haladékot az előírásoknak nem megfelelő elemek és akkumulátorok forgalmazására. Ezt követően nem szabad olyan terméket forgalomba hozni, amely nem felel meg a követelményeknek.

Az EU tehát semmiképpen sem nyírná ki ezeket a termékeket, legfeljebb a terméket megvásárlók számára előnyösen megváltoztattatná.

Időről időre lehet hallani olyan bejelentéseket, terveket Brüsszelből, amelyek az EU innováció és új technológiák iránti elkötelezettségét bizonyítják.

Néhány hónappal ezelőtt jelentették be, hogy az Európai Unió működésének alapját jelentő négy alapszabadság elvét egy ötödikkel, a tudás szabad áramlásával egészítenék ki. (Ha nem lenne világos az első négy, akkor klikk ide.) A múlt hónapban éppen Budapesten tette meg első lépéseit az Európai Innovációs és Technológia Intézet, de ebbe a sorba illenek azok a hírek is, melyek szerint az EU élen szeretne járni azúj internetes hálózati protokollra való átállásban.

Eközben jó néhány biztos szorgalmasan írja blogját, de az Európa-szerver nem csak a biztosoknak, hanem az unió polgárainak is lehetőséget biztosít, hogy a neten kifejtsék véleményüket Európa jövőjéről vagy az éghajlatváltozás problémájáról.

A legújabb fejlemények szerint Brüsszel igyekszik az Internetben rejlő további lehetőségeket is kiaknázni, és a közösségi portálokon keresztül próbálják majd közelebb hozni az emberek az Unióhoz. Az ötlet szerintem egész jó, ezek az oldalak a leglátogatottabb portálok közé tartoznak, és ezáltal viszonylag könnyen lehet sok embert megszólítani. Azért kíváncsi vagyok, hogyan fogják mindezt átültetni a gyakorlatba. Talán majd Barroso vagy Kovács László bejelöl ismerősnek a wiwen? :)

Amíg viszont ezt kifundálják, szeretném felhívni a figyelmet egy hasonló, már működő kezdeményezésre. Az EUklikk 2007-ben indult, kifejezetten az Európai Unió iránt érdeklődők összegyűjtésére hivatott közösségi oldalként. A hagyományos funkciókon (képfeltöltés, fórum, üzenőfal) kívül a felhasználók közös naptárban jegyezhetik fel a többieket is érdeklő – rendszerint EU-s – rendezvényeket, és dokumentumokat is feltölthetnek. Ez utóbbi kiváló lehetőség arra, hogy egy-egy jól sikerült egyetemi házi dolgozat ne tűnjön el örökre a süllyesztőben...

Ha érdekelne Benneteket a dolog, írjatok a blog email-címére, és szívesen küldök meghívót!

2011  első félévében Magyarország először lesz az EU soros elnöke.  A magyar EU-elnökségre való felkészülés jegyében, különösen a fiatalok mozgósítása érdekében – netán azért, mert kellene a segítség? – a Külügyminisztérium és az EUvonal másodszor rendezi meg a TézEUsz tanulmányi diákkonferenciát és versenyt.

A pályázók azokban a témákban  - energia-, agrárpolitika, globalizáció, bel-és igazságügyek  -  fejthetik ki véleményüket, írhatnak tanulmányokat, amelyek a magyar elnökség során várhatóan aktuálisak lesznek. (na, akkor mégis jól jöhet a friss diákagyak segítsége..:)

Azért is érdemes részt venni - amellett, hogy  te mondhatod meg egész Európának Sarkótól Merkelig, hogy mi legyen az EU válaszcsapása az orosz energiamedve marásaira -, mert az első három helyezett 200, 150, illetve 100 ezer forintos pénzjutalomban részesül és az első öt helyezett külföldi szakmai úton vehet részt. Izgalmasnak ígérkezik tehát újra a verseny - TézEUsz Reloaded!

A Játék indítása

Az utóbbi időkben különösen felkapottak lettek a különféle összeesküvés-elméletek.  Elég csak az aktuális hazai megfigyelési botrányra gondolni, vagy éppen arra, hogy Lisszabontól Tallinnig mindenki azt találgatja, vajon a CIA pénzelte-e a sötét, EU-ellenes erőket Írországban a júniusi népszavazás előtt.

Ehhez a gyűjteményhez szeretnék egy újabbal hozzájárulni: Hogyan lehetséges az, hogy  az egyik legjelentősebb európai uniós hírportál, az EUobserver működését az Európai Parlament euroszkeptikus képviselőcsoportja finanszírozza? Érthetőbb lenne, ha a Függetlenség/Demokrácia frakció valami EU-ellenesebb dolgot támogatna anyagilag – bár ezeket a mozgalmakat ugye az amerikaiak pénzelik (ld. fentebb).

Lehetséges megoldás 1:
Rájöttek, hogy az emberek úgy ábrándíthatják ki a legkönnyebben az Unióból, ha megismertetik velük mindennapos működését. Néha tényleg elég kiábrándító látni, ahogyan az EU szorgalmazza, sürgeti, aggodalmát fejezi ki, nehezményezi, esetleg rosszallja, hogy az oroszok vagy a kínaiak halomra ölik a népet, vagy ahogy le tudnak butítani egy-egy jogszabálytervezetet, míg  a hosszú jogalkotási eljárás végére érnek. De nyilván nem erről van szó. Hiszen az EUobservernek – és persze az EUvonalnak meg a többi kiváló híroldalnak köszönhetően – az emberek arról is értesülnek, hogy a Bizottság közbenjárására csökkennek a roamingdíjak, növekednek a fogyasztók jogai – a határellenőrzés nélküli utazásról vagy a könnyebb munkavállalásról nem is beszélve.

Lehetséges megoldás 2:
A Wikipedia szócikke szerint az oldal főszerkesztője a szóban forgó párt főtitkárának a felesége. (Az úriember egyébként az egyik legismertebb EP-képviselő, már a legelső választás óta tagja a Parlamentnek.) És hát kire számítson az ember, ha nem a Rokonokra...

Az előzmények után nem lennék meglepődve, ha egy-két CIA-alkalmazottat is találnánk a családban:)

Ismét érkezett néhány sajátos hangulatú telefon, megédesítve monoton pergő perceinket:

„Megláttam a férjemet a csehszlovák tévéműsorban, s egyből felhívtam a csehszlovák tévét, de nem tudtam velük beszélni, mert nem értettem, hogy mit mondanak.”

„Szegény embernek 4 gyereke van, abból 1 árva.”

Belgium büszke lakói - kiknek piciny, ám jelentőségteljes országa kitűnő sörükről s a hasonlóan nagyszerű csokoládéról híres - mintha ismét nem bírnának magukkal. Legalábbis ezt gondolhatjuk, ha az évszázadokon keresztül berögzült, rendkívül... hmm... egyedülálló szomszédsági viszonyokkal megáldott magyar szemmel nézzük a belga kormány válságáról érkező híreket.

Egy szerencsétlen haverom úgy próbálta annak idején felszedni az egyébként rendkívül csinos belga cserediáklányt, hogy nekiszegezte a kérdést: - És te flamand vagy vagy vallon? A hölgy zokon vette, hogy a balga ifjúnak nem volt egyértelmű az ő és a többi belga számára nyilvánvaló tény, hogy a lány márpedig úgy néz ki, úgy öltözködik, úgy beszél, olyan arckifejezést vág, mint egy vallon. (Vagy egy flamand. Ki emlékszik már a sztorira ennyi év távlatából.)

Belgiumban azonban a nemzetiségi konfliktusok – bár maguk is poénkodnak ezzel, főleg a nagy belga olvasztótégelyként számon tartott Brüsszelben – igenis komolyak. Ugyan az integrációpárti király visszautasította a kereszténydemokrata Yves Leterme miniszterelnök lemondását júliusban, most újra az előrehozott választások lehetőségével kell számolnia az országnak, miután a liberális flamand párt vasárnap bejelentette, ki fog lépni a koalícióból.

Könnyű látszatproblémaként tekinteni a flamand-vallon ellentétre, de azt javaslom, mégse tegyük. Az egyik legintegráltabb (Belgium első körben csatlakozott az Európai Unió elődszervezeteihez, illetve már az ESZAK megalapítása előtt szorgalmazta a nemzeteken átívelő együttműködést) országban feszülő problémák egyvalamire mindig figyelmeztetnek bennünket: messze van az Unió az Egyesült Államok társadalmi integrációjának szintjétől, és a felszín alatt bőven akad – elsősorban a fejekben – rendezetlen probléma. A gazdasági válság, amely elé néz a nyugati világ, ezen csak erősíteni fog.

Egy meghívó érkezett ma a gmail-emre. Hegyi Gyula európai parlamenti képviselő invitált péntekre, az EU-kommunikáció jövőjéről szóló konferenciájára. Ezzel még sok meglepetés nem ért, hiszen amennyire látom, Hegyi Gyula Brüsszelben és Budapesten is pörög ezerrel: a környezetszennyező verespataki aranybánya ellen küzd, felszólal a „kizsákmányoló” multik ellen, fekvőrendőröket telepít a zebrák elé és uniós allergiastratégiát sürget. Most éppen az unió kommunikációját akarja megváltoztatni. Lelke rajta, jó lehet ennyi dologhoz érteni egyszerre… Ami igazán érdekes volt a konferencia meghívóján, az az alábbi idézet:

És akkor itt ledöbbentem egy pillanatra. Az európai eszmét szeretnék népszerűsíteni amerikai idézetekkel?? Hát már itt tart az EU-kommunikáció, hogy nincs egy épkézláb európai uniós politikus, akitől lehetne idézni?Valaki, akinek ha szerepel a neve a meghívón, sorban állnak az európaiak, hogy meghallgassák?Senki? 

Aztán jobban végiggondoltam az ügyet, és rájöttem, hogy nincs. Európa első számú embere, az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso járt Magyarországon hétfőn. Tudna bárki mondani tőle egy idézetet? El tudná bárki mondani, mik a céljai, milyen Európáért küzd? Szerintem nem sokan. A sajtó a helyén is kezelte a látogatást: végignézve az online médiát az Indextől, az [origo]-n át az mno-ig, egyetlen médium sem írt pár sornál többet az ittlétéről. Csak összehasonlításképpen: a két évvel ezelőtti Bush-látogatáskor még az amerikai elnök páncélautójának műszaki felépítése is vezető hír volt a Népszabadságtól a Blikkig mindenütt. Brüsszelben - úgy látszik - még nem tudják, hogy hangzatos beszédek, kiszivárogtatott bulvárhírek és a polgárok mindennapi problémáira adott válaszok nélkül nem lehet bekerülni a sajtóba.

Az EU-kommunikáció tehát sajnos fényévekre van lemaradva a politikai kommunikáció élvonalától, így egyelőre nem marad más, mint hogy Obama szavaival árulják az európai eszmét. Vagy esetleg szexszel, mint azt tették a Lisszaboni Szerződés kampányában. Aztán kíváncsi vagyok, hogy az EU-kommunikációs konferencián mire jutnak a résztvevők. Hátha megváltoztatják Európát. Én mindenestre elmegyek pénteken, és addig alszom egyet arra, hogy Obamát vagy a szexet fogom választani.

Kis programajánló:

Ma este fél nyolckor José Manuel Barroso az ELTE-n válaszol a hallgatók kérdéseire. A beszélgetést az EUvonal élőben közvetíti. Addig is kérdezhettek a kerdezdazeut@mtv.hu e-mail címen.

Avagy mítoszok az EU-ról II.

A minap nagy port vert fel a kereszténység és az Európai Unió viszonyáról való bejegyzésem. A kommentekből úgy tűnik, sokan vannak, akik szerint a vallás fontos szerepet játszik az emberek életében. Az egyik telefonálónk sem volt ezzel másként:

Mint a hatvanas évek óta folyamatosan, az Európai Unió most is hasonlóképpen reagál az integráció mélyítésének kudarcára: az integráció kiterjesztésével. A bővítési irány pedig egyértelműen a Balkán: Horvátország mellett tagjelölt lehet Szerbia is, akár már 2009-től.

Az utóbbi időkben újra fellángolt a "miért nincs Isten az EU alkotmányában" típusú, egyébként termékeny irodalommal és múlttal rendelkező vita, miután az ír Brady főkardinális kijelentette, hogy Írországban azért bukott el a legutóbbi szavazás, mert nem volt Jézus-marketing. Tehát: "More God, more Yes" - mondja a kardinális. 

Egyrészről a főpapnak praktikus okokból igaza van, hiszen Írország híres arról, hogy mindennapjainak része a vallásosság. Azonban elvi akadálya van annak, hogy a formálisan EU-alkotmánynak tekintett dokumentumban konkrét utalás legyen az EU keresztény állam voltára. 

A modern nyugati demokráciák alapító okirataiban, alkotmányaiban (már ahol van ilyen) sehol sem szerepel még csak burkolt utalás sem arra nézve, hogy egy bizonyos vallást preferálna az ország. Az Európában terjedő szekuralizáció az Egyesült Államokban kevésbé jellemző tünet, de még ott sincs benne az alkotmányban a "mi, amerikaiak hiszünk az Anyaszentegyházban" kitétel. Ellenben szerepel benne a vallásszabadság kérdése, ami az EU-nak is alaptétele. 

Ha netán elfogadnánk azt, hogy az EU mégis szeretné belevenni az alkotmányába a vallásosság kérdését, akkor érdemes lenne feltenni a kérdést, hogy vajon melyik vallásról is beszélünk? Egy pillantást lehet vetni Európa vallási térképére, ami természetesen torzít: nem mutatja a bevándorlók vallását, ami nem elhanyagolható tényező. Ugyanígy nem szerepel rajta az európai buddhizmus - a dán Láma Ole Nydahl és a mi szívünknek kedves Laár András vallása -, és elfeledkezik a térkép az angol popsztárok körében megfázásként terjedő kabbalizmusról is.

Persze Európa többsége keresztény, azonban egyházanként megoszlik a hívők száma, komoly számmal van jelen a tagállamokban a protestáns és az ortodox egyház is. Ismerve ezen egyházak közötti párbeszédet, nem biztos hogy szerencsés lenne bármelyiket is kiemelni és alkotmányos zászlóra tűzni. Reálpolitikai szempontból pedig egy EU-s keresztény alkotmány igencsak visszavetné a tárgyalásokat Törökországgal, a balkáni térség egyes országairól ne is beszéljünk. 

A multikulturalizmus és a vallásszabadság védelme pontosan azt a célt szolgálja, hogy ne legyen egyetlen vallás sem kiemelve, megkülönböztetve a többitől. 

Az pedig, hogy az EU nem működik együtt az egyházakkal: tévedés. A legutóbbi eset - mely alkalmával több vallási vezető és EU tisztviselő együtt imádkozott a világbékéért globális felmelegédés megfékezéséért - is azt mutatja: működik az egyházak és az EU közötti együttműködés. :-)

Avagy mítoszok az EU-ról I.

Van valami ironikus, fanyar a történelem azon furcsa játékában, hogy Magyarország egykori legjelentősebb, hétszáz éve folyamatosan üzemelő pénzverőhelye éppen egy nappal hazánk államalapító királya, Szent István ünnepe előtt kezdett eurót verni.

Igaz ugyan, hogy a közép-európai gazdasági csoda és ennek eredménye Szlovákiát dicséri, mégis adja magát a párhuzam. Az euró szlovák bevezetése 21. századi változata annak a szándéknyilatkozatnak, amit időről időre kénytelenek vagyunk megerősíteni: ez a régió, a visegrádi négyek igenis a ,,fejlett" Európa markáns része.

Az a kulturális identitás, amelyen államalapító királyunk komoly harcok és megpróbáltatások árán elindította a történelmi Magyarország népeit, most egy jelentőségében természetesen sokkal kisebb, de szignifikáns, gazdasági mérföldkövet tudhat maga mögött, hiszen szlovákiai magyar nemzettársaink monetáris egységbe léptek Európával. Arról nem is beszélve, hogy ez az euró lesz az első olyan, amely Európa meghatározó vallási szimbólumát, a keresztet fogja ábrázolni a hátoldalán.

Körmöcbánya (aka. Kremnica, Kremnitz, Cramnicium) a januári csatlakozási dátumig közel 500 millió érmét ver, amelyek össztömege 2406 tonna lesz. Ezek elkészültével (és a közel 7 milliárd eurónyi bankjegy megérkeztével) a 15 éves szlovák korona elbúcsúzik.

A szlovákok pedig tele vannak kétellyel, hiszen - ugyan az uborkaszezon kellős közepén vagyunk, de - két téma uralja az elmúlt hetekben az uniós híreket: a grúz konfliktus és az eurozónára váró elképesztő mértékű recesszió. És persze attól tartanak – hozzáteszem, joggal –, hogy rövidtávon romlik a bérek vásárlóereje, és az átállás egyéb buktatókat is rejt magában.

Összességében, és főleg hosszú távon Szlovákia azonban nagyot nyerhet azzal, hogy a visegrádiak közül elsőként teljesítette a csatlakozáshoz szükséges feltételeket. Megjegyzendő, hogy az elmúlt pár évben Szlovákia általában nagyot is nyert azon, amin nagyot nyerhetett. A hazánkhoz hasonlóan jó tranzitútvonalakkal rendelkező kis ország megspórolja az átváltási költségeket, növelheti turisztikai vonzerejét, és a könnyebb elszámolhatóság vonzó tényező a beruházásokért folyó regionális versenyben is - főleg, mivel a verseny feltételei egyébként nagyon beszabályozottak. A V4-esek közül elsőként bevezetett euró pedig olyan gazdasági PR-értékkel bír, amelyet nem lehet nem kihasználni. Nekünk pedig - a tanulás mellett - csak a gratuláció maradt: Szép volt, Szlovákia!

A megszokott olimpiai éremtáblázatokhoz képest kissé szokatlan lista került fel a netre, ahol az első helyen nem a kínaiak vagy az amerikaiak, hanem MI vagyunk.  

Tévedésről szó sincs, a lista a legfrissebb adatokat tartalmazza, csakhogy az Európai Unió 27 tagországa együtt szerepel rajta.

Ahogyan arra az összeállítók is felhívták a figyelmet, a lista nem teljesen fair, hiszen az Unió 27 országa külön-külön indulva jóval nagyobb eséllyel szerez érmet, mintha egy csapatban indulnának. Ugyanakkor az alapos német szerkesztők összeszámolták kontinensenként is a megszerzett érmeket, és így is Európa áll az élen.

Ez az utolsó nap, így már csak legyintek az olyan kérdésekre, vajon miért ezzel a fedőnévvel illették a mai rendezvényt. Aki itt volt az elmúlt napokban, az talán már sejti…

Galamb fészket rakott a Világsátorban - a mai beszélgetést is ő vezeti, többek között két hölgy lesz a partnere az eszmecserében: Gór Nagy Mária (a róla elnevezett színitanoda vezetője) és Xantus Barbara színművésznő. Az eszmecsere fő témája az oktatás és a szakemberképzés, de lehet érvelni és ellenérvelni is: mi a fontosabb, a gyakorlati vagy az elméleti oktatás? Az "egyik se fontos" válaszlehetőség nem játszik!

Jó mulatást!

Sziget. Haverok. Buli. Sör. Nők multikulturális közegben. Mi kell még? Igen, ez még mindig a Világsátor. Aki kérdez: Váradi Júlia újságíró. Aki válaszol: Horváthné dr. Fekszi Márta, a Külügyminisztérium államtitkára, MC Sena énekes és Al Ghaoui Hesna újságíró-tudósító. Ki nyer ma? Aki nálunk játszik EU totót.

Szóval ma: gyengébb nem, multikulti, esélyegyenlőség, nemcsak nőknek.

Ma is Sziget, ma is Világsátor, ma is kaszinózzatok, ma is jelentkezem, a mai címet sem tudom megmagyarázni - már nagyon untok?

Ha igen, akkor inkább hallgassátok meg a szokott helyen Czollner Gyula Forma1-es szakkommentátort/autóversenyzőt, és persze a tizennyolc éves zsenipalántát, Spohn Mártont, aki tavaly szeptemberben az EU Fiatal tudósok versenyének első díját hozta haza Valenciából (látom pörögni az agykerekeket: Valencia... Spanyolország... utazás... hm, személyivel lehet?...IGEN).

A téma tehát az, lesz-e piaci igény a fiatal kutatókra. Hogyan segíthet ebben az egyetem? Várunk benneteket.

Ha nem bírjátok a port, vagy egyszerűen csak tetszik a csókos szájú / vicsorgó pormaszk, gyertek a sátrunkhoz - amíg van, adunk :-)

Aki már vagy még nem alszik, és megmosta a fogát – ez lényeges, mert beszélgetős-emberek közé menős programról van szó –, valamint fogékony a harmadik világ problémái, a segélyezés és fejlesztési együttműködés témája iránt, jöjjön mielőbb a Világsátorba. 

Itt ugyanis Novák Péter moderátori közbenjárásával fél négykor kezdődik az a beszélgetés, ahol Tomaj Dénes, a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési, Gazdaság- és Tudománydiplomáciai Főosztályának főosztályvezetője (most ugyanezt egy levegővel az ajándékért), Szabó Győző, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete és Szenczi Sándor, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetője lesznek a vendégek.

A Baptista Szeretetszolgálat mentési bemutatóval is készül, érdemes kijönni!

Minden nap fél négytől jó kis eszmecsere, beszélgetés kezdődik a Világsátorban, amiért érdemes elbattyogni a Civil Szigetre. Ma az ivóvizek veszélyeztetettsége lesz a téma (ne tévesszen meg tehát senkit az Orosz rulett főcím), ami valóban egyre nagyobb probléma szerte a galaxisban.

Lehet beszélgetni szakértőkkel és híres okosokkal, mint a Life Long Learning élő nagymestere, Dr. Juhász Árpád és a poklokat megjárt Vujity „Sose-mutatom-a-fejem-tetejét” Tvrtko. A moderátor Ross Geller és Nate Fisher magyar hangja, Galamb - a jó hangzás garantált. Vizet hozzatok!

De hogy jön az orosz ruletthez a tiszta ivóvíz? Jó kérdés… Jól jönne most a Readers Digest könyvecskéje – Ötletek, jó tanácsok, megoldások BÁRMIRE.