Izland intő például szolgált: világossá vált, hogy egy kis, teljesen önálló gazdaság önmagában nem képes harcolni veszély esetén, nem tud a talajba gyökerezni, ha jön az ár. A kezdeti ijedtség mára alábbhagyott, Izland segítségére sietett az IMF, az Európai Unió, de még a kicsi Feröer-szigetek is, ám a helyzet közel sem rózsás. Elemzők szerint a szigetország 8-9%-os gazdasági recesszióval számolhat 2009-ben, s a válság 2010-ben is erősen érezteti majd hatását.
A történet egyszerű: Reykjavík nagybankjai a világ befektetési hazárdjátékosaiként viselkedtek az elmúlt években, aminek a helyi kormányzat, a felülértékelt izlandi korona és a 320 ezres lakosság élvezte a hasznát. Amint azonban kezdtek elfogyni a kockázatos, ám legtöbbször sikeres izlandi pénzügyi ügyeskedések fedezetéül szolgáló nemzetközi hitelek, ahogy egyre óvatosabbá kezdtek válni a bankok az amerikai jelzálogpiaci hírek hatására, a bankok nem találtak forrást főleg külföldi (leginkább brit) befektetési céljaikhoz. A forráshiány bizalmi válsághoz vezetett, és a jellemzően kevésbé likvid izlandi befektetési alapokból, valamint a túlértékelt koronából elkezdték kivonni pénzüket a befektetők. Most tartunk ott, hogy 3-5 milliárd dollárnyi segítségre van szüksége a gazdaságnak ahhoz, hogy talpon tudjon maradni.
Sokan az ország gazdasági túlélését a stabil és erősen szabályozott pénzügyi piacú Európai Unióhoz való csatlakozásban látják. A legismertebb izlandi, Björk szintén kijelentette: országa számára az egyetlen járható út az EU-tagság, amit Izland eddig pontosan azért utasított el, mert az a bankrendszerének erősebb szabályozását és keményebb felügyeletet követelt volna meg – márpedig a legnyugatibb európai sziget jólétét eddig nem túl ijedős bankjainak tevékenysége finanszírozta. Eddig.
Az énekesnő – aki egyébként nem most kezdte a gazdasági-politikai állásfoglalást – kiállásával ismét erősödött a csatlakozáspártiak tábora (amely nagyságát a válság kitörése egyébként is közel 69%-osra növelte), pedig a katasztrófaturisták élménybeszámolói egybehangzóan állítják: a lakosság még nem érzi közvetlenül az államcsőd fenyegetését. Bár a konzervatív miniszterelnök és pártja ellenzi az uniós tagságot, Brüsszelnek valószínűleg nemsokára választ kell adnia a magát kártyaadósságokba hajszoló szerencsejáték-megszállott rokon segélykérésére. Az Európai Unió sajnos erre sokkal kevésbé áll jelenleg készen, mint állna, ha a Lisszaboni Szerződés szerkezeti reformjai megvalósultak volna. A széttagolt Európának azonban erős feltételeket kell szabnia és keményen kell fellépnie, ugyanis ha Izlanddal bővül 28 tagúvá az Európai Közösség, az rövid távon biztosan bizalomvesztést fog eredményezni a többi 27 tagállammal szemben is.
A válasz és az egységes fellépés azonban nem halasztható a végtelenségig. A bajbajutott országok iránt önzetlenül elkötelezett (irónia) Oroszország ugyanis vonakodva és kivárva, valószínűleg nem a kért 4 milliárd eurós összeggel, de megfelelő feltételek esetén nyilván kisegíti a vétójoggal rendelkező NATO-tag, kőolajkincsben gazdag Izlandot.
Jelenleg tehát ott tartunk, hogy a gazdasági problémákkal küzdő Izland függetlensége bizonyos mértékű feladására kényszerül. Valószínű, hogy az EU növelni fogja befolyását az országban, de az oroszok is várnak a kínálkozó lehetőségre. Úgy néz ki, az izlandi történet a válság egyik legtanulságosabb sztorija lesz.
Björk: Play Dead
