Csütörtökön 2009 mellett az EU Tanácsának svéd elnöksége is véget ért. Hogy milyen eredménnyel, azt jól jelzi, hogy míg a kettővel ezelőtti francia elnökségre az „egó”, a 2009 első félévében működő csehekre a „káosz” kulcsszavakat ragasztotta az utókor, a svédeket már el is kezdték a „hatékonyság” elnökségeként emlegetni. És ezt meg is érdemlik.
Az elmúlt félév legjelentősebb eseménye a hányattatott sorsú Lisszaboni Szerződés életbe lépése volt. A 11 hónapos késés miatt a svéd elnökségre hárult a feladat, hogy a két új vezetői posztra kiszemelt személyek számára összeszedje a tagállamok többségének egyöntetű támogatását. A két kiválasztottól senki sem volt elragadtatva, de azt el kell ismerni, hogy a svédek nagyon ügyesen keverték a kártyákat: miután megtalálták az alkalmasnak tűnő jelölteket állítólag addig híresztelték, hogy nagyon nehéz lesz döntést hozni a kinevezésekről, hogy a másnap hajnalig tartó alkudozások rémképétől megrémült állam- és kormányfők azon a bizonyos csúcstalálkozón inkább már gyorsan vacsora előtt áldásukat adták a haikuszerző belgára és a brit bárónőre. Állítólag. Majd néhány év múlva egy jó riportkönyvből kiderülnek a részletek is.
Felemás eredményt hozott a félév másik kulcsfontosságú eseménye, a decemberi koppenhágai klímacsúcs: egyfelől a svéd elnökségnek sikerült egy egységes (és a fejlődő országok számára nagyvonalú) álláspont mögé felsorakoztatni a tagországokat, viszont a konferencia eredménye eredménytelensége kudarc volt az Európai Unió számára. Amikor az Egyesült Államok, Kína, Brazília és Dél-Afrika Európát kihagyva tárgyaltak, legalább a saját szemétdombjukhoz foggal-körömmel ragaszkodó EU-tagállamok vezetői is láthatták: egyedül már semmit sem érnek (el) a „nagyokkal” szemben. Talán ez az esemény is jó volt valamire...
Sikerült tető alá hozni az új uniós pénzügyi felügyeleti-rendszert, ami a britek aggályai miatt ígérkezett korábban nehéz feladatnak, elfogadták az egységes uniós szabadalmi rendszert és a következő 5 év bel- és igazságügyi vonatkozású jogszabály-alkotási programját, a Stockholmi Programot. Nem sikerült viszont megegyezni arról a jogszabály-tervezetről, amely egyszerűbbé tette volna, hogy az EU polgárai más tagállamban vegyék igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Ezzel már a cseheknek is meggyűlt a baja, és gyanítom, hogy a következő, spanyol elnökséget is meg fogja izzasztani a téma.
A svédek féléve alatt az Unió fő döntéshozó szervének működése is átláthatóbbá vált. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta a tanácsüléseket élőben közvetítik az interneten, ami persze nem kimondottan a svéd elnökség érdeme. De a blogoló svéd miniszterek, a folyamatosan csiripelő svéd tisztviselők, vagy az egyes miniszteri megbeszélések előtt rendszeresen videóinterjúkat (és olykor a vacsoramenüt is) közzétevő honlapszerkesztők is kitettek magukért. És ha már honlapról van szó, arról is érdemes megemlékeznünk, hogy a svéd elnökség oldala hihetetlenül profi volt – a formáját és tartalmát tekintve egyaránt.
A hatékony északiak tehát gyorsan feledtették az előző, csehül sikerült félévet, és egyúttal magasra tették a mércét az őket követő spanyoloknak. Az már most is látszik, hogy a honlap terén túl magasra is: az eutrio.es címen működő portál egyelőre visszalépésnek tűnik a svédeké után. A többi pedig a jövő héttől kiderül. ¡Arriba España!