Az EP tegnapi, alakuló ülésén nagy többséggel megválasztotta új elnökét, Jerzy Buzek néppárti képviselő személyében.

A dolog nem okozott túl nagy meglepetést, hiszen a júniusi európai parlamenti választásokon a Néppárt szerepelt a legjobban, innentől kezdve biztos volt, hogy ők jelölhetnek. A Bizottsági elnök személye körüli vitákkal ellentétben az EP elnökét kisebb vita előzte csak meg – de végül komolyabb sérülések nélkül ezt is hamar megoldották, a másik néppárti aspiráns, Mario Mauro rövidebb cicózás után félreállt.

(Az már mondjuk egy kicsit más kérdés, hogy az unió legdemokratikusabbnak mondott intézményének élére a tagállamok most már menetrendszerűen a színfalak mögötti mutyizás után jelölnek elnököt... A „bevett módszer” szerint az újonnan megválasztott EP két legerősebb pártja, a Néppárt és a Szocialisták (bármilyen új néven is nevezzék most őket) a színfalak mögött megegyeznek arról, hogy két és fél – két és fél éves időszakra felosztják maguk között az elnökséget és megszavazzák egymás jelöltjeit – legalábbis nem akadályozzák megválasztásukat. Ezen alku keretében kerülhetett most a volt lengyel miniszterelnök, Jerzy Buzek az EP élére. A demokrácia kisebb szépséghibája, na.)

Buzek egy látszólag ugyanolyan, ősz hajú, szemüveges ember, mint elődje, Hans-Gert Pöttering volt (ezen a képen balra - az úr egyébként az EP egyik doyenjeként már rengeteget letett az asztalra, '79 óta az EP tagja) – de ez ne tévesszen meg senkit.

Ami jelentős, és számunkra is nagyon fontos, az az, hogy személyében először került „új tagállam” politikusa valamilyen jelentős uniós tisztségbe. És itt megint lehet vitázni a parlament fajsúlyosságáról, vagy éppen bénaságáról - lehet, hogy az „utazó cirkusz” vezetőjeként nem feltétlenül az övé a legnagyobb szerep az uniós döntéshozatalában – ugyanakkor ez vitathatatlanul az unió egyik legjelentősebb intézményének dirigálását jelenti, amit eleddig kizárólag a régi tagállamok politikusai töltöttek be.

És ez jó.