Egy frissen közzétett kutatás (a Medián és a Policy Solutions közös tanulmánya) alapján a magyarok többsége nem tud arról, hogy alig egy hónap múlva Magyarország tölti be az EU soros elnökség pozícióját, pontosabban Magyarország adja majd egy fél évig a tagállamokat képviselő intézmény, a Tanács, és ennek formációinak elnökeit. (A felmérés alapján a megkérdezettek mindössze 45 százaléka tudta „fejből” megmondani, hogy a következő fél évben Magyarország lesz az EU élén.) Első olvasatra megdöbbentő adat, hiszen azt gondolnánk, hogy ez egy nagyon fontos dolog, tele van vele minden híradó, szinte nincs olyan hírblokk, amibe az elnökség ürügyén ne vegyülne egy kis uniós információ, mégis a felmérés szerint az emberek fele nem hallott erről... ugyanakkor más szempontból talán nem (ezen) kell meglepődnünk.
Az EU soros elnöksége kétségkívül az egyik legjelentősebb feladat, amit egy tagország az Európai Unióban kaphat (a következő ilyen lehetőségre úgy 13 évet kell várni), sok múlik az elnöklő ország képességein - még ha sokszor nem is annyi, mint amennyit gondolnak róla. Egy jól működő elnökség jól és hatékonyan tudja irányítani, és kompromisszumokra vezetni a tagállamokat bizonyos fontos, napirenden lévő kérdésekben. Bár ez sok szempontból inkább egy menedzselési feladat, mégis egy sikeresen levezényelt félév jelentősen javíthatja egy tagország tekintélyét, tagállamok közötti elismertségét, ez hosszú távon akár konkrét előnyökben, megnövekedett befolyásolási képességben is testet ölthet – ebben is bízik a magyar külügyminisztérium, ezért nagyon fontos az elnökség.
Ugyanakkor más szempontból nézve ez – úgy, ahogy számos egyéb diplomáciai történés, Magyarország nemzetközi kapcsolatainak ilyen vagy olyan alakulása – hidegen hagyja az átlag magyart. Neki a gyakorlatban ez nem jelent semmit, Brüsszel továbbra is Belgiumban marad, ami messze van és „nincs rá befolyásunk”, ott „nem hallgatnak meg” minket, az EU továbbra is „ők”, amit nem értünk, és nem is különösebben szeretünk. A felmérés alapján a válaszadók jelentős része úgy véli, hazánk nem tudja megfelelően érvényesíteni érdekeit, nincs érdemi befolyása az Európai Unióban hozott döntésekre, 64 százalék gondolja úgy, hogy az Európai Unió rákényszeríti nézeteit Magyarországra). Az elnökség az átlagember számára nem jelenít meg semmi konkrét dolgot, hasznot, az egyetlen konkrét dolog, amit a magyar vizionál ehhez kapcsolódóan, az a nemzetközi delegációk fogadásakor kialakuló hatalmas dugók, amelyek megbénítják a főváros közlekedését (ilyen nagy esemény azonban várhatóan csak egy lesz a félév alatt).
Egy magyar polgárnak tehát nem jelent sok konkrétumot az elnökség, nem lát bele az EU-ban igen fontos, de színfalak mögött játszódó adok-kapokba, ezért talán nem is kell annyira elkeserednünk emiatt. Ami szomorúbb, az inkább ez utóbbi jelenség, ami több mint hat év tagság után sem akar változni: egy átlagos magyar ember továbbra is távolinak és idegennek érzi az EU-t, még mindig nem látjuk feltétlenül, hogy az Európai Unió egy olyan lehetőség, amely valóban csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk kihasználni.
És épp itt harap a kígyó a farkába: az elnökség remek alkalom arra, hogy így, hogy Magyarország az EU fókuszába kerül, az EU is Magyarország fókuszába kerüljön, itt az alkalom, hogy az elnökség „ürügyén” igyekezzünk elmondani újra és újra, hogy hogyan is működik az EU, milyen előnyöket is jelenthet nekünk, ha mi is úgy akarjuk. Erre vonatkozóan számos elképzelés és ötlet létezik, melyek ezt szeretnék elősegíteni, a későbbiekben igyekszem bemutatni ezeket.
Nagyon jó lenne, hogy ha hét hónap múlva lenne egy újabb felmérés, arról, hogy milyen uniós lehetőségeket ismernek az emberek, akkor a jelenleginél jóval pozitívabb képet kapnánk.
Addig meg drukkoljunk, hogy a magyar közigazgatás állja a sarat, ne essen be még több váratlan feladat, és büszkén adjuk majd át a stafétát a lengyeleknek.