Tegnap megkeresett bennünket egy telefonáló, aki azért kért tőlünk segítséget, mert nem kapta meg Szlovéniában a fizetését. Egy magyar újságban lévő álláshirdetésre jelentkezett, szlovén cégnél dolgozott, megszereztek neki minden szükséges papírt, de több havi fizetésével adósak maradtak. Közöltük vele, hogy ebben a kérdésben nincsenek európai uniós előírások, így csak a szlovén szervekhez fordulhat, csak az ottani munkaügyi hatóság, bíróság kötelezheti a munkáltatóját a tartozása rendezésére és a magyar rendőrségnél nem tud feljentést tenni a csalók ellen. Csalódottan vette tudomásul, hogy az Európai Unió nem segíthet rajta, a munkajog vagy a rendőrségi eljárások* terén olyan, mintha az EU nem is létezne. „Az EU nem jó semmire” - mondta, és lecsapta a telefont. És hasonlóan érezhettek azok, akik a szlovákiai nyelvtörvény ügyében várták az Európai Unió fellépését.

De mi kell ahhoz, hogy az Európai Unió valamilyen ügyben felléphessen?

Először is tisztázzuk: az EU nem egy, a tagállamok feje fölé nőtt ellenőrző hatóság, ami azt csinál, amit akar, hiszen az EU (vagyis az EU-t megtestesítő közösségi intézmények)  tagállamokkal szembeni mozgásterét a szerződések szigorúan meghatározzák. Csak annyi hatalommal és eszközzel rendelkezik, amennyit a tagországok ráruháztak. Ezek alapján a hatáskörök alapján uniós jogszabályokat fogadnak el, amely minden tagállam számára kötelező, így a közösségi jog elsődlegessége miatt ezzel ellentétes nemzeti törvényt a tagállamok nem fogadhatnak el és nem tarthatnak hatályban. Ellenkező esetben az Európai Bíróság - szintén részletesen meghatározott eljárásban - vághat rendet a renitensek között. Akkor, ha egy tagállam a közösségi jogba ütköző törvényt fogad el, vagy akár akkor is, ha egy állami hatóság packázik egy derék uniós polgárral.

A többi területen a tagállamok nem akartak hatásköröket adni az EU-nak, mert ezeket nem akarták közösen, közösségi szinten szabályozni. Itt tehát nem számíthatunk uniós fellépésre sem, mert az EU-nak nincs beleszólása. Olyan lenne, mintha a FIFÁ-tól azt várnánk, hogy megbüntesse az RTL Klubot, mert már megint verekedtek a Maunika sóban.

A mostani szabályozás szerintem sincs jól így. Mi lehet a megoldás? Újabb hatásköröket kellene átadni az EU-nak, melyekről le kellene lemondania az országoknak, hogy lehessen közösségi szinten intézkedni például a munkaügy vagy a nyelvhasználat terén is. (Ez egyáltalán nem jelentené a brüsszeli központosítás elszabadulását, hiszen az EU csak akkor és annyiban hozhat szabályokat, ha egy tervezett intézkedést nemzeti szinten nem lehetne hatékonyan megvalósítani. Ez a legtöbbször azt jelenti, hogy az EU csak irányelveket fogad el, amelyek csak a főbb célokat jelölik ki a tagállamok számára.) Sok országban, főleg itt, Közép-Kelet-Európában az emberek jobban bíznak az EU-s intézményekben, mint a hazaiakban. Azt hiszem, nem ok nélkül. 

Több uniós hatáskörre, ehhez kapcsolódóan nagyobb költségvetésre, összességében tehát szorosabb államszövetségre lenne szükség, ami nem lehetséges az európai polgárok támogatása nélkül. Úgy tűnhet a Lisszaboni Szerződés körüli kötélhúzást látva vagy akár e blog kommentelőit olvasva, hogy ez utóbbi hiányzik, mégis: akik a-már-megint-tehetetlen-EU fellépését sürgetik akár a munkaügyi, akár a rendőrségi, akár a nyelvhasználattal kapcsolatos kérdésekben tudtukkal vagy tudtuk nélkül a szorosabb európai integráció mellett teszik le a voksot. 

*Igaz, ez utóbbiban a Prümi Szerződés hozott némi előrelépést.