Kevés olyan mitikus fogalom van az átlagember gazdasági szótárában, mint az EU-s pénzek. Mondák, sikertörténetek, elbukott lehetőségek, de leginkább a korrupció városi legendái szövik át a céltámogatások hősi eposzait. Az előző rendszerben kómába esett és csak most magához tért átlagpolgár azt is nehezen érti, hogy a kék unió nem a vörös unió analógiájára működik, nem segélyeket oszt szövetségeseinek, hanem bonyolult mutatószámok és programok alapján, alanyi jogon ad lehetőséget támogatáspolitikáján keresztül.
Mivé lesz ez a lehetőség a gyakorlatban? Büszkén átvágott szalaggá, dagadó kebellel átadott épületté, mosolygó politikusok felívelő karrierjévé, és, valljuk be: részben visszajut korrupt államközeli zsebekbe. Elég csak Bulgáriára gondolnunk, vagy a Phare-pénzeket jellemző korrupciós botrányokra. Az EU-s pénzek (úgy is mondhatnánk: a saját pénzünk) körül két nagy, jól megfogalmazott problémát lát az EU (látnak az általunk közvetve döntési pozícióba segítettek): a nem megfelelő tájékoztatást és a korrupciót.
Népiesen leegyszerűsítve a legrosszabb forgatókönyvet: a brüsszeli koma odanyomja a pénzt Korrupciába, ahol a polgármester átadja a hidat (gondosan ügyelve arra, hogy az Európai Unió kifejezés egyszer se hangozzon el a beszédében), amit az ő fia-borja épített testre szabott közbeszerzési eljárás segítségével, a lehető legdrágábban.
Erre a két problémára egy alapvető, adekvát válasza van az Uniónak: a tájékoztatás. Ha a pályázatok kedvezményezettjeinek kötelezővé teszik rendeletekben, hogy hogyan, miként kell tájékoztatnia saját környezetét a pénz felhasználásáról, nehezebb dolga van a sokat próbált politikusnak, hogy ezeket megkerülve, saját sikereként állítsa be az EU-s pénzből megvalósuló beruházást, programot. Ha a közvélemény megkapja a megfelelő tájékoztatást a pénz felhasználásáról, a médiának, a szakembereknek feltűnnek a visszásságok, és nehezebb lesz euróból korrupt holdudvart építeni.
Ez a brüsszeli logika áll a hivatalos bizottsági weboldalon található keresőrendszer hétfői indítása mögött. Kedvezményezettre, évre, egészen postai irányítószámig lebontott földrajzi helyzetre, támogatott területre, összegbeli nagyságrendre és költségvetési alfejezetre kereshet a kifizetett EU-s támogatások között bárki; az oknyomozó újságírótól kezdve a gazdaság iránt érdeklődő szakmabélin át egészen a számok egyszerű szerelmeséig.
A friss lehetőség abból a dogmából indul ki, hogy a szigorú jogi szabályozás, az elrettentő szankciók mellett a társadalom saját környezete iránt érzett felelőssége és a civil kontrollt lehetővé tevő információk rendelkezésre állása vezethet a jogbiztonság erősítéséhez. A bennünk élő, optimista, felelős állampolgár együtt szurkolhat José Javier Pomés Ruiz spanyol EP-képviselővel, akinek az idáig vezető Zöld Könyvet köszönhetjük: így legyen.