Az egyik blogger-kolléga a minap azon kesergett, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mit csinál az Európai Parlament. Példaként egy olyan esetet hozott fel, amelyben egy reménybeli választóival ismerkedő ír képviselő-jelölthöz azt a kérdést szegezte a közönség egy tagja, hogy tudna-e segíteni abban, hogy lakáshoz jusson.

Hát ebben – legalábbis Strasbourgból – biztosan nem. Nyilván a hiányos tudás is az egyik fő oka annak, hogy az EP-választásra – újabb – rekord alacsony részvételt jósolnak. Pedig az Európai Parlament jóval fontosabb szerepet játszik az életünkben, mint amit a részvételi arányok tükröznek.

Az Európai Parlament az Európai Unió egyik jogalkotó szerve: az Európai Bizottság által elkészített jogszabály-tervezeteket (legalábbis a döntő többségüket) a tagállamok minisztereiből álló Tanács mellett az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagyni. Habár a plenáris ülés szavazásain általában már nagy többséggel szoktak döntéseket hozni, ugyanakkor a szakbizottsági viták során az EP-képviselők igencsak átpofozhatnak – és át is szoktak – egy-egy tervezet. A leggyakrabban az új országok csatlakozásának vagy az Unió költségvetésének jóváhagyását szokták a Parlament és így az általunk megválasztott képviselők legfontosabb jogosítványai között megemlíteni. Ugyanakkor a mindennapi életünkre ezeknél sokkal nagyobb hatást gyakorló jogszabályokról is dönteniük kellett az elmúlt öt évben:

1. A szolgáltatási irányelv

Az Európai Unió legfontosabb vívmánya az egységes belső piac, ahol a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabadon áramlanak. Az áruk szabad mozgásával nincs is semmi baj, a tőke útját kikövező szabályok is sorra születtek meg, a személyek szabad mozgásának lehetősége pedig – főleg az utóbbi időkben, a schengeni övezethez való csatlakozásunkkal, és a munkavállalási korlátozások szinte teljes megszűnésével – látványosan fejlődött.

A más tagállamban szolgáltatást nyújtani kívánó vállalkozások előtt azonban nem működik ilyen gördülékenyen az alapelv: az adminisztrációs kötelezettségek óriási terhet jelentenek a vállalkozóknak. Ha például egy csapat magyar kőműves szeretne nyugaton szerencsét próbálni, kint kérhetik tőlük a képesítésük igazolását, az adóhatóságnál való regisztrációt vagy az önkormányzatnál való bejelentkezést. A 2006-ban elfogadott, és 2009 decemberében hatályba lépő irányelv lényegese leegyszerűsíti az ügyintézést: kötelezővé teszi például a tagállamok számára, hogy „egyablakos” ügyintézési pontokat alakítsanak ki, ahol minden kötelezettségének eleget tehet a szolgáltatásnyújtó. És ha már az EP-szerepéről van szó: a Bizottság eredeti javaslatát a Parlament szinte teljesen átírta. További részletek az irányelvről itt vagy itt.

2. A REACH-irányelv

Hétéves vitát követően 2006 végén fogadták el azt az irányelvet, amely ezer oldalával joggal pályázik a leghosszabb uniós jogszabály címre. A vegyipari cégeket bizonyára a 30 000 vegyi anyag kötelező regisztrációja tette a legboldogabbá, a mi szempontunkból azonban sokkal fontosabb, hogy jogszabály garanciát jelent arra, hogy az irányelv csak olyan kozmetikai termékek forgalmazását engedi az EU-ban, amelyek nem veszélyeztetik az egészséget. Míg korábban a nemzeti hatóságoknak kellett bebizonyítani, ha egy anyagot veszélyesnek tartottak, most már a gyártóknak kell alátámasztani – még az évek óta forgalomban lévő termékek esetében is – hogy a samponokhoz, parfümökhöz, mosószerekhez vagy éppen festékekhez felhasznált anyagok nem veszélyeztetik az egészséget.

Az irányelv tárgyalása során az EP ismét aktívnak mutatkozott, mivel a Parlament szigorúbb, míg a tagállamok minisztereiből álló Tanács a vegyipari cégeknek kedvezőbb, enyhébb szabályozást szeretett volna kiharcolni.

3. Mobiltarifák csökkentése

2007-ben fogadták el és még abban azon a nyáron hatályba is lépett az a rendelet, amely 60 százalékkal csökkentette a más tagállamból kezdeményezett vagy ott fogadott hívások költségeit. Ezzel egy újabb kis lépéssel kerültünk közelebb a valóban egységes piachoz és a határok nélküli Európához. Mivel a rendelet három lépcsőben határozta meg a díjcsökkentés menetét, idén augusztus 3-tól újabb 3-3 centtel csökkeni fognak a maximális percdíjak. Az EP fényezése céljából megjegyezném, hogy ebben az esetben is a Parlament elkötelezettebbnek tűnt a Tanácsnál.

Jelenleg a más tagállamban elküldött SMS-ek árának lefaragásán dolgoznak az uniós intézmények. Erről, már a választás után összeülő, új összetételű Parlament fog szavazni…

4. Leszámolás az „egyforintos” repülőjegyekkel

Tavaly született az a rendelet, amely előírta az olcsó repjegyeket kínáló társaságoknak, hogy a hirdetéseikben szereplő árakban az utast terhelő valamennyi, nem elkerülhető költséget feltüntessék. A rendelet hatályba lépését követően a légitársaságok már csak olyan extraszolgáltatásokért számolhatnak fel külön díjat, amelyet az utas kifejezetten kért. Ezeket az opciókat világosan, a vásárlási folyamat elején fel kell tüntetni.

A sort még lehetne folytatni a félrevezető élelmiszer-címkék betiltásával vagy a postai szolgáltatások liberalizálásával, ráadásul sok fontos jogszabály még csak ezután fognak megvitatni. Ilyen például a munkaidő-irányelv, a szülési szabadságok minimális hosszának uniós szabályozása, vagy a tavaly elfogadott „klímacsomag” jogszabályokba öntése. Ezekről már az az Európai Parlament fog szavazni, amelyet 23 nap múlva mi választunk meg.

A fentiekről vagy bármilyen más EP-s témáról kérdezhetitek az EUvonal chatvendégét, Olajos Pétert jövő hétfőn (19-én) 14 és 15 óra között.