Március 8-án a világon mindenhol, így Európában is a nőket ünnepeljük. Azokat a nőket, akik még mindig átlagosan 16,4%-al kevesebbet keresnek férfitársaiknál és akik kvalitásaik ellenére még mindig alig töltenek be vezető pozíciót a nagyvállalatoknál.

1857. március 8-án 40 ezer textilipari dolgozó nő tüntetett New York utcáin emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve és ekkor elindult a nő mozgalom. Az elmúlt 155. évben természetesen sokat javult a nők munkapiaci helyzete, azonban az adatok igen csak aggasztóak, a nemek közt még mindig hatalmas „bérszakadék” tátong.

A fizetések terén tapasztalható egyenlőtlenségek, főként a teljes álláspiacon érvényesülő folyamatos egyenlőtlenségeknek köszönhetőek, valamint a magánélet és a munka között fennálló egyensúlytalanságoknak. Bár már az a mondat, hogy „a nőnek otthon van a helye” régóta nem állja meg a helyét, ami igaz az igaz, még mindig túlnyomóan a nők maradnak otthon a gyermekeikkel és a család miatt vállalnak részidős munkát.

Az unió természetesen nem nézi jó szemmel az egyenlőtlenségek ilyen nagy arányát. A Bizottság frappáns videóban hívja fel a figyelmet arra, hogy a nők milyen nyilvánvaló károsultjai az egyenlőtlenségeknek és a kisfilmmel rámutat, hogy a társadalom számára szinte természetes az, hogy a nők mindenből kevesebbet kaphatnak.

A Bizottság arra is felhívta a minap a figyelmet, hogy az európai nagyvállalatoknál, milyen kevés nő van vezető pozícióban. Európa legnagyobb vállalatai esetében a vezetőtestületekben mindössze minden hetedik tag nő,13,7%. Ez kismértékű javulás a 2010. évi 11,8%-hoz képest. Azonban, ilyen ütem mellett további 40 évig tartana a nemek közötti megfelelő egyensúly elérése. 

Az érdekes az egészben az, hogy számos kutatás támasztja alá, hogy érdemes nőket foglalkoztatni vezető beosztásokban, mert az megtérül. A McKinsey jelentésében például megállapította, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a nemek közötti egyensúly megvalósul, 56%-kal magasabb a működési nyereség, mint a csak férfiakból álló vállalatoknál. Az Ernst & Young megállapította, hogy a nyereség jelentősen magasabb volt azoknál a vállalatoknál, ahol legalább egy nő volt a vezetőtestületben, mint azoknál, ahol egyetlen sem.

Szerencsére az egyenlő bánásmódért a nőknek manapság már nem kell az utcára vonulniuk, ugyanis a tagállamokban számos jogszabály védi érdekeiket, nemi kvótákat vezetnek be a nemzeti parlamenteknél és vállalatoknál annak érdekében, hogy nők reprezentálni tudják magukat.

A számok azt mutatják, hogy ma a 21. században, az unióban nehezebb nőnek lenni mint férfinak.