Nagyjából egy hónap múlva (október 2-án) az írek népszavazáson döntenek a Lisszaboni Szerződés ratifikálásáról. A kampány már javában dúl, és úgy látom, hogy az IGEN-tábor komolyabban veszi a kampányolást mint tavaly júniusban.
Tanulhattak a tavalyi hibából, amikor is a felgőzzel folytatott kampány miatt az ellenoldalnak sikerült meggyőznie a szavazók – csekély – többségét. A jópofa plakátok helyett azonban most komoly gazdasági kérdésekre helyezte a hangsúlyt mindkét oldal.
Az igenek mellett érvelők tábora érdekes szereplőkkel is gazdagodott: az elmúlt hetekben ugyanis az Intel és a Ryanair is a szerződés támogatására buzdította az íreket. A chipgyártó cég és a fapados légitársaság is hasonlóan vélekedett: a szerződés elutasítása olyan bizonytalanságot okozna, ami nem tenne jót az befektetők bizalmának - különösen a mostani gazdasági helyzetben. (Az Intelnek ezen felül lehet még egy jó oka erre: az Európai Bizottság által kiszabott rekordnagyságú büntetés ellen fellebbezést nyújtottak be, amelyről még nem született döntés. Talán így szeretnék elnyerni az EU jóindulatát?)
Jók ezek az érvek, főleg, ha arra gondolunk, hogy az írek a "szomszédos" Izland összeomlását látva átérezhették, hogy a gazdaságuk számára mit is jelent az EU-tagság.
A nem-oldal hangadóinak stratégiája nem változott tavaly óta: akkor sem, és most sem vették a fáradságot, hogy olyan érveket találjanak, amelyek ne lennének tele csúsztatásokkal.
Akkor azt hangoztatták, hogy a Lisszaboni Szerződés elveszi Írország semlegességét, kötelezővé teszi az abortusz engedélyezését stb., holott ezekről egy árva szó sem volt a szerződésben. Az írek megnyugtatására mindenesetre most külön dokumentumban, amolyan garanciaként le is írták mindezt. (Szerencse, hogy más országok nem kértek hasonlóan légből kapott félelmekre garanciákat, például hogy kockásfülű nyulak sosem kerülhetnek Máltán a Nemzeti Bank élére, a britek továbbra is vezethetnek a baloldalon, vagy a lett feketebalzsam évszázados receptjét sosem fogja módosítani az Európai Bizottság...)
Ezúttal az ellenzők tábora lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy a Lisszaboni Szerződés veszélyt jelent a munkavállalók jogaira. Nos, ezzel ha lehet, még jobban mellélőttek. Furcsa, de az előbb említett garanciák ellenére egy konzervatív katolikus szervezet továbbra is ragaszkodik az abortuszos gumicsonthoz, és ennek propagalására ("a szerződés egy új birodalmat hoz létre, ahol a megszületett gyermekeknek nincsenek jogai”) 100 000 eurót terveznek költeni. Hát, jobb helyre is mehetne a hívek pénze...
Egy hónap múlva remélhetőleg véget ér az a négy éves egy helyben toporgás, ami az Alkotmányszerződés leszavazásával kezdődött. A Lisszaboni Szerződés által megteremtett keretek között hatékonyabban működhet az EU, és mindenféle kampányok, plakátok, érvek és féligazságok helyett ezzel lehetne igazán az integráció mellé állítani az embereket. Bár az is igaz, hogy a határozott uniós fellépést sokszor nem az intézményi keretek, hanem a politikai akarat hiánya akadályozza meg...