A blogról

Néha komoly, máskor könnyedebb témájú írások az Európai Unió jelenéről és jövőjéről.

E-mail: euvonalas[kukac]gmail[pont]com

EUvonal

Nincs megjeleníthető elem

Európai Parlament

Újra Ugatunk!

Dátum: 2012.01.24. 17:20 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 1 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW

Kedves blogkövetők!

Mától újra ugatunk! Kövessetek, olvassatok, kommenteljetek! Az új bejegyzés lejjebb már olvasható.

 

EU vs. Facebook - a sokadik menet

Dátum: 2012.01.24. 15:20 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 1 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW

Az előző év végén Viviane Reding újra megpiszkálta a Facebook megkérdőjelezhető adatkezelési szabályozását. Ez nem is csoda, hiszen hetente hallhatunk olyan híreket, amelyek bizony arról szólnak, hogy a legnagyobb közösségi oldal nem kíméli profilunkat, már-már orwelli módszerekkel gyűjt adatokat a felhasználókról - még akkor is követi tevékenységünket, amikor profilunkból már rég kijelentkeztünk. Az internetes közösség öntudatosabb felénél pedig már régen kicsapta a biztosítékot a tény, hogy amit egyszer a Facebookra posztoltunk azt még a jó Isten sem pusztítja el, ugyanis a cég szervere minden valaha feltöltött adatunkat gondosan eltárolja. (Egyébként ilyen és ehhez hasonló esetekről olvashat az, aki ellátogat a Europe vs. facebook oldalra.)

A Facebook ügy természetesen nem új keletű az EU berkein belül. Az EU adatvédelmi kérdésekkel foglalkozó tanácsadó testülete 2010. elején felhívást intézett a portál üzem eltetői felé annak érdekében, hogy szabályozzák szigorúbban felhasználóik adatainak kezelését, különös tekintettel azokra az egyéb internetes oldalakra, amelyekre a felhasználók ellátogattak. A téma már csak azért sem mellőzhető, mert évről-évre nő az aktív felhasználók száma, a Facebook World Map tanulsága szerint több mint 213 millióan gondozzák lelkiismeretesen profiljukat Európában.

Az egyes tagországok adatvédelmi szabályozásaira hagyni a felhasználók védelmét aggályos, mivel a legtöbb szabályozás jóval az internet boom előtt született. Reading ezen megfontolásból a tagállamok helyi adatvédelmi törvényeit is felülíró, közös szabályozást szeretne bevezetni. Persze ne kezdjük el temetni a Facebookot.

Az uniós vezetők sem gondolják azt, hogy a közösségi oldal ördögtől való és egyenesen ki kellene tiltani a tagországokból. Az ilyen portálok véleményformáló ereje már régóta napirenden van, a hivatásos kommunikátorok elszántan kutatják azt, vajon létrehozható-e egyfajta európai közvélemény a hálózati közösségek segítségével. Pont az ilyen törekvések startja előtt nem árt tisztázni a játékszabályokat.

Vajon Viviane Reding bejelölte már Mark Zuckerberget?

Megelőző csapás

Dátum: 2011.06.29. 07:03 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 4 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: kommunikáció adó költségvetés mezőgazdaság európai bizottság eu és mi uniós mítoszok eu s pénzek

Néhány nappal az új, 2014-2020 közötti időszakra szóló költségvetési keret bemutatása előtt az Európai Bizottság összeállítást készített az EU finanszírozásával kapcsolatos legfontosabb tényekről, és az elterjedt mítoszok megcáfolására. Az új honlap egyfajta megelőző csapásként is felfogható: az EU-val kapcsolatos rémhírterjesztésre mindig fogékony brit sajtó várhatóan az új hétéves költségvetés tárgyalása során is ki fog tenni magáért. 

A nyomtatásban 22 nyelven valamint internetes változatban elérhető összeállítás olyan mítoszokkal próbál leszámolni, mint például, hogy az EU túl sokba kerül, hogy a közösség költségvetésről antidemokratikus módon döntenek vagy, hogy a sok pénz tűnik el csalók kezei között. Az oldalon megjelölték egyes “hírek” forrását is, amely nem meglepő módon rendszerint valamilyik “minőségi” brit sajtótermék. 
 
Az EU gazdálkodásával vagy más, uniós témákkal kapcsolatos álhírek általában nagy figyelmet szoktak kapni. Habár a tények vitathatatlanul kevésbé hangzatosak, remélhetőleg erről sem felejtenek el beszámolni a hitelesebb hírforrások. Az elkövetkező időszakban erre különösen nagy szükség van, hiszen a válság közepette most egy olyan új költségvetést kell elfogadni, amely garantálja a fenntartható fejlődéshez és az EU 2020 stratégia nagyszabású céljainak eléréséhez szükséges programok finanszírozását, miközben az eddigi nagy elosztó politikák (mezőgazdaság, regionális politika) kedvezményezettjei sem szeretnének visszaesést elkönyvelni eddigi juttatásaikhoz képest. És mindezt úgy, hogy a legnagyobb nettó befizető országok jóelőre világossá tették: az odahaza bevezetett megszorító intézkedésekhez hasonlóan takarékosságot várnak az EU-tól is. Talán eljött az ideje egy uniós adónem bevezetésére? Egy biztos: sok kreativitásra lesz szüksége az Európai Bizottságnak a minden igényt kielégítő költségvetési terv elkészítésére, és egy mítoszok által félretájékoztatott ellenséges közvélemény biztosan nem viszi előre az ügyet. Éppen ideje leszámolni velük.

Cipruson a legjobb fürdőzni az EU-ban

Dátum: 2011.06.17. 15:03 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: Szólj hozzá!
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: utazás felmérés nyár víz strand vakáció európai bizottság eutagok európai környezetvédelmi ügynökség

Kis mértékben romlott az európai tengerek, folyók és tavak fürdővizeinek minősége egy most nyilvánosságra hozott európai uniós jelentés szerint, amely Ciprus, Horvátország, Málta és Görögország vizeit minősítette a legjobbnak. A lista végén Románia, Lengyelország és Belgium állnak.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség éves jelentéséből kiderül, hogy 2009 óta az eredmények folyamatosan romlanak.

A jelentés, amely az Európai Unió, Horvátország, Montenegró és Svájc 21 000 tengerparti vagy belvízi fürdőhelyét vizsgálta, 18 országban talált legalább egy olyan strandot, amelynek vize nem felel meg a követelményeknek. A legtöbb ilyen strandot Lengyelországban (19 százalék), Hollandiában (11,8 százalék) és Belgiumban (8,9 százalék) találták. Az egykori jugoszláv tagköztársaság, Montenegró esetében valamennyi fürdőhely megfelelt a minimális követelményeknek, azonban egyetlen sem kapott kiváló minősítést. Románia fekete-tengeri partvidékén hasonló a helyzet: a strandok döntő többsége csak a minimális követelményeknek felel meg, és csak kevesebb minden huszadikat minősítették kiválónak.

A legjobb teljesítményt nyújtó Cipruson valamennyi fürdőhely megfelelt a szigorúbb előírásoknak, míg az élvonalba tartozó Horvátországban 97,3 százalék, Máltán 95,4 százalék, Görögországban pedig 94,2 százalék volt ez az arány.

Ha Magyarország eredményeire vetünk egy pillantást, láthatjuk, hogy a Balaton partján találhatóak a legjobb vízű strandjaink, míg a Tiszán egyetlen ilyen fürdőhelyet nem találunk. A képen a sötétkék a kiváló, a világoskék a jó, a zöld a megfelelő, a piros a nem megfelelő minőségű vizeket jelöli, míg a narancssárga piktogrammal jelölt helyeken nem volt megfelelő a mintavétel.

A fürdővizek osztályozására és a lakosság tájékoztatására Európai Bizottság idén új jelzéseket és piktogramokat is elfogadott:

 

(A strandok megszokott “kék zászló” jelzései továbbra is megmaradnak, azonban ezek odaítélésénél a fürdővizek minőségén kívül más szempontokat is figyelembe vesznek.)

10 éves az euró

Dátum: 2011.06.10. 17:01 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 2 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: design verseny euró évforduló

A számlapénzként már 1999 óta létező euró tényleges fizetőeszközként 2002. január 1-jén került forgalomba az EU 13 tagországában. Azóta az eurót használó országok száma 17-re nőtt, akik 2012-ben egy közös hátlapú kéteurós érme kibocsátásval ünneplik az évtizedes jubileumot.

Az eurózóna tagállamai minden évben kibocsáthatnak egy saját emlékérmét, azonban közös emlékérmét eddig még csak két alkalommal adtak ki: 2007-ben a Római Szerződés aláírásának 50. évforulója alkalmából, 2009-ben pedig a Gazdasági és Monetáris Unió megszületésére emlékeztek így. 
 
A legújabb közös emlékérmét nyilvános pályázaton választják ki. A terveket május 20-ig lehetett benyújtani, amelyekből a zsűri által legjobb ötre lehet szavazni:
 
 
Szavazni a http://www.eurocoin-competition.eu/ oldalon lehet, azonban apró szépséghibája a dolognak, hogy csak az eurózóna tagországok állampolgárai szavazhatnak. (A szavazás előtt regisztrálni kell, amelyhez meg kell adni a címet is.)
 
A szavazás június 24-én zárul, a legtöbb szavazatot megszerző érmetervet pedig június 30-án ismerhetjük meg. A 90 millió darabban elkészülő érmével 2012. január 1-jétől találkozhatunk majd az eurózóna 17 tagállamában.

EU vs. USA: képregényháború a neten

Dátum: 2011.06.06. 07:03 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: Szólj hozzá!
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: vicc usa

Durva támadást indítottak a tengerentúlról kontinensünk ellen, amelyben szemtelenül kétségbe vonták Európa kultúráját, történelmét, tudományos és sporteredményeit:

Szerencsére az európai válasz sem maradt el, amely szellemes módon teszi nevetségessé az amerikaiak hivalkodását:
 
Sőt, kevésbé szellemes válaszok is születettek a szemtelen hamburgerzabálók földbedöngölésére:
 
Azért olyanok is akadtak, akiket nem ragadott el a hév, és józanul rámutattak arra, hogy milyen nevetséges az eféle szembenállás: (Csak európai lehetett az illető...)
 
Persze ha valakit az előző ábrának a Szomszédok Etusát is megszégyenítő végső érvelése nem győzőtt meg, a háború folytatható a neten. Európa, előre!

Sütiket csak engedéllyel!

Dátum: 2011.05.30. 16:03 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: Szólj hozzá!
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: mobiltelefon roaming informatika fogyasztóvédelem jogharmonizáció irányelv eu és mi

A rendes éves roamingdíj-csökkentések után az Európai Unió más tekintetben is a távközlési termékek fogyasztóinak kedvező változtatásokat vezet be a napokban. Vagyis vezettetett, mivel az általános célokat kijelölő uniós irányelvet - a szubszidiaritás elvének megfelelően - a tagállamokban nemzeti jogszabályaikkal kellett átültetni a saját jogrendszerükbe.

Az öt korábbi irányelvet módosító javaslatcsomagról hosszas tárgyalások után 2009 novemberében állapodott meg a Tanács és az Európai Parlament, melyet tagállamoknak 2011. május 25-ig kellett átültetniük nemzeti jogukba.

Az új uniós szabályozás könnyített számhordozást és szolgáltatóváltást, egyértelműbb tájékoztatást, a személyes adatok fokozottabb védelmét, intenzívebb versenyt, nagyobb kényelmet és fokozottabb biztonságot jelent a fogyasztók számára. A szolgáltatóknak ezt követően egy munkanapon belül lehetővé kell tenniük a számhordozást, legfeljebb 24 hónapos hűségidőt követelhetnek meg, de minden esetben kötelesek 12 hónapos szerződést is kínálni. Újdonság, hogy a továbbiakban egy weboldal üzemeltetője csak akkor helyezhet el a felhasználói szokásokat rögzítő és továbbító sütiket a számítógépekre, ha a felhasználót tájékoztatják arról, hogy ez az eszköz mire való, hogyan működik, és ezek után bele is egyezik a nyomkövetők felmásolásába.

Az Európai Bizottság már jó előre bejelentette, hogy a fogyasztók jogait kiterjesztő uniós szabályozás megvalósítását szigorúan fogja felügyelni, és eljárást helyezett kilátásba azon tagállamok ellen, amelyek nem hozzák meg időben a végrehajtó intézkedéseket.
 
Sajnos esetünkben több tagállam mellett Magyarország is a lustább nebulók közé tartozik: az új szabályokat rögzítő, illetve a régi előírásokat módosító két új irányelv (2009/136/EK és 2009/140/EK) “nyitott jogalkotási folyamatként” jelenik meg a jogharmonizációs adatbázisban. Az uniós szabályoknak való megfelelés érdekében az egyes hírközlési tárgyú törvényeket módosító jogszabály tervezete egy nappal az uniós határidő előtt, most kedden jelent meg. Mindenesetre a vélemények benyújtására megszabott ötnapos határidő talán azt jelzi: az illetékesek igyekeznek behozni a lemaradást, hogy mi se maradjunk ki sokáig a fogyasztók jogait megerősítő európai szabályok élvezetéből. Reméljük, az igyekezetet az Európai Bizottság is méltányolni fogja.

A főnök aláírása

Dátum: 2011.05.20. 08:06 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 4 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: schengen grafológia barroso

A múlt hét végén tűnt fel – mikor a Bizottság elnöke levelet írt dán kollégájának a tervezett dán schengeni szigorítások miatt – hogy José Manuel Barroso hivatalos aláírása hmmm… meglehetősen egyszerű. 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A szignatúra leginkább egy ágyikóra emlékeztet, ami utalhat a főnök legmélyebb vágyára, hogy végre egy kicsit ledőlhessen pihenni a válság-tépázta Európa pénzügyi mentőcsomagjaitól, az arab tavasz miatti tagállami cicózásoktól, azaz az uniós integráció kétlegkézelfoghatóbb eredményének (az euró, valamint a schengeni térség) bedőlését megakadályozó, idegőrlő egyeztetésektől távol, egy kicsit nyugiban…
 
Persze az is lehet, hogy csak gyorsan ír a főnök.
 
Grafológusok, mit gondoltok?

Egyesült Királyság és Ciprus: két véglet a melegek számára

Dátum: 2011.05.17. 10:13 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 1 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: statisztika tolerancia felmérés világnap homofóbia tagországok

A mai, homofóbia-ellenes világnap alkalmából késztett felmérés tanúsága szerint Európa jelentősen megosztott a melegekkel szemben tanúsított általános magatartás, jogi szabályozás alapján. 

A Nemzetközi Meleg és Leszbikus Szövetség európai regionális szervezete, az ILGA-Europe felmérése alapján az EU-n belül Cipruson a legkevésbé kedvező a szabályozás a melegek számára, de hasonlóan alacsony a tolerancia-szint a katolikus Olaszországban, Lettországban és Máltán is. A felmérés alapján Ciprus ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az EU-n kívüli Örményország, Azerbajdzsán, Macedónia, Oroszország vagy Törökország.

A homoszexualitás elfogadottsága, jogi védelme jóval alacsonyabb az erősebben vallásos keleti és dél-keleti országokban, mint a skandináv, illetve a nyugat-európai országokban. A kutatás eredményei alapján a melegeknek a legkevesebb „félnivalójuk” Spanyolországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban van, a lakosság és a jogi környezet ezekben az országokban mutatkozott a legelfogadóbbnak a mássággal szemben.

 

Magyarország a toleránsabb országok közé tartozik, a vizsgált 50 ország közül a 11. (az EU-n belül a 9.) legtoleránsabb országként végzett, amellyel megelőztük többek között Franciaországot, Finnországot és Írországot is. A kutatás ugyanakkor megjegyzi, hogy Magyarország rontott az előző évi felmérés adataihoz képest, míg például Németország és Portugália javított pozícióján.

A felmérés 24 szempont alapján vizsgálta a homoszexualitás elfogadottságát az egyes országokban – első sorban a jogi környezet és adminisztratív előírások alapján (például az azonos neműek kapcsolatának jogi szabályozása, az antidiszkriminációs jogszabályok melegek jogaira vonatkozó kitételei, meleg fesztiválok megszervezésének lehetősége, stb. alapján).

Jelenleg az európai országok közül Belgiumban, Hollandiában, Svédországban, Spanyolországban, Portugáliában, valamint a nem EU-tag Norvégiában ismerik el a melegek bejegyzett párkapcsolatát a házassággal egyenértékűnek.

Bemutatták a lengyel elnökség logóját

Dátum: 2011.05.10. 18:33 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: Szólj hozzá!
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: design logó pályázat lengyelország eu elnökség

A magyar elnökség már a vége felé jár, amit mi sem jelez jobban, hogy az utánunk következő lengyelek egyre látványosabban készülődnek a július 1-jével keződő hivatali idejükre. Ennek jeleként ma bemutatták a féléves elnökségi időszakuk hivatalos emblémáját:
 
 
Aki esetleg azt gondolná, hogy a logót - takarékossági okokból - egy gyermek-rajzverseny pályaművei közül választották ki, téved: az elkövetkező hat hónap jelképét egy világhírű grafikus, Jerzy Janiszewski tervezte, aki a 31 évvel ezelőtti lengyelországi sztrájkok során megismert, és a mai napig használt Szolidaritás-emblémát is tervezte. A lengyel kormány ugyanis szerette volna, hogy a szabadság és demokrácia szimbólumává vált szakszervezeti mozgalom jelképe is megjelenjen Lengyelország első elnöksége vizuális elemeiben. 
 
Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint a logó „a lengyel elnökség legfontosabb értékeit jeleníti meg: a dinamizmust, a pozitív energiát és a szolidaritást.” Nekem az első asszociációm az Olimpia volt, de inkább térjünk vissza a hivatalos tájékoztatóhoz: “Emellett modern államként mutatja be a Lengyelországot, amely képes pozitív változást hozni Európában. Mivel az elnökség adja az EU hangját is a nagyvilágban a hivatali ideje alatt, ezért a logót úgy tervezték, hogy univerzális legyen és pozitív asszociációkat ébresszen a különféle kultúrákban.” 
 
A magyar elnökséggel együtt júniusban a spanyol-belga-magyar elnökségi trió munkája is véget ér. Sajnálom, hogy az elnökségek közötti szorosabb együttműködésre utaló, nemzetközi pályázaton kiválasztott közös logó példáját a bennünket követő lengyel-dán-ciprusi hármas nem fogja követni, és az országok egymástól független logók használata mellett döntöttek.
 
A meglehetősen türelmetlen dánok egyébként a szokásos egy-két hónappal szemben már jóval a 2012 első félévében esedékes elnökségük előtt kiválasztották, és nyilvánosságra hozták a saját logójukat:
 
 
 

A többi pályamunka itt tekinthető meg

Brit bulvárlapok: az EU letörli Angliát a térképről

Dátum: 2011.05.09. 12:03 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 3 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: blogok összeesküvés egyesült királyság európai bizottság eu és mi uniós mítoszok európa nap

Lassan - a “brit tudósok” mintájára - az Index  “brit bulvárlapok” címmel is rovatot indíthatna: hírekből biztosan nem szenvednének hiányt. Főleg most, mivel Európa-nap tiszteletére a szigetországi sajtótermékek “elitje” a szokásosnál is jobban kitett magáért.
 
A hetet a Daily Express nyitotta hétfőn, amely a címlapján közölte a szenzációs hírt: az EU parancsba adta Franciaország és az Egyesült Királyság egyesítését. A cikkben aztán egy, az előző, munkáspárti kormány és a brüsszeli eurokraták álal fondorlatosan kifundált összeesküvést mutatnak be, amelynek célja, hogy a történelmi kerületek és megyék eltörlésével, országokon átívelő eurorégiót hozzanak létre Arc Manche néven, amelynek - hogy még ijesztőbb legyen - saját zászlaja is van már.
 
Nos, a fenti hírből az utolsó állítás legalább igaz: Arc Manche-nak valóban van emblémája. A régiót másfél évtizeddel ezelőtt, 1995-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy a Csatorna parti dél-angliai és az észak-franciaországi önkormányzatok szorosabb kapcsolatot építhessenek ki egymással, és így hatékonyabban tudjanak uniós forrásokhoz jutni az Európai Unió Interreg kezdeményezésén keresztül. Ez tehát a véres brüsszeli kísérlet a nemzeti határok kiradírozására, melynek eredményeképpen 11 hasonló régiót hoztak létre. Habár a regionális politikáért felelős európai biztos válaszlevelét sem az Express, sem pedig a legalább ilyen színvonalas Daily Star nem hozta le, biztosan kijelenthetjük: Anglia franciásítása egyelőre elmarad.
 
A hitelességben a Hírcsárda babérjaira törő lapok azonban néhány nap múlva újabb bombahírt közöltek a brüsszeli birodalomépítési törekvésekről. Eszerint Brüsszel kötelezővé tette a május 9-i Európa-nap alkalmából, hogy az európai zászlót is tegyék ki a brit középületekre, és büntetéssel fogják sújtani azokat az intézményeket, amelyek nem hagyják azt ott egy teljes hétig. 
 
Vagy mégsem? Ahogy az európai uniós intézmények helyi képviselőinek válaszából kiderült egy szó sem igaz az egészből: nemcsak büntetésről nincs szó, de az épületek fellobogózását nem teszik kötelezővé. Ez a válasz az újságokat olyannyira nem hatotta meg, hogy ezúttal is megtagadták a válaszlevél leközlését, és - ahogyan a Guardian írásából kiderül - ez ellen nem is lehet semmit tenni, mert az újság kilépett az önszabályozás elvén működő ellenőrző szervezetből. A - valótlan - cikk miatt felháborodott, és az újság álláspontját visszhangzó olvasói leveleknek ugyanakkor sikerült helyet találniuk...
 
Ezek szerint ahogy a vicclapoktól, úgy a brit bulvárlapoktól sem érdemes helyreigazítást kérni... Mindenesetre az említett színvonalas brit sajtóterméknek boldog Európa-napot és vaskezű médiaszabályozást kívánunk! 

Vasárnaptól mindenhol szabad a munkavállalás az EU-ban

Dátum: 2011.04.30. 10:03 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 16 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: ausztria németország munkavállalás eu és mi uniós polgárság

2011. május 1-jén nem csak a munkát és édesanyáinkat ünnepeljük, de Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának hetedik évfordulóját is. A csatlakozás óta eltelt hetedik év vége egyúttal a Magyarország és további hét 2004-ben csatlakozott tagország (Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Szlovákia és Szlovénia) állampolgárai számára azt is jelenti, hogy ezentúl az Európai Unió valamennyi tagállamában szabadon, mindenféle korlátozás nélkül vállalhatnak munkát, tehát a munkaerőpiacukat utoljára megnyitó  Ausztriában és Németországban sem lesz már szükség munkavállalási engedélyre az ottani munkavállaláshoz. .
 
De miért csak mostantól szabad az út mindenfelé? A 2003-as csatlakozási szerződés értelmében a régi és az új tagállamok egyaránt lehetőséget kaptak arra, hogy egyes, számukra érzékeny területeken, néhány évig felmentést (derogációt) kapjanak az uniós jogszabályok alkalmazása alól. Így Magyarország például a külföldiek földvásárlásának engedélyezése, a közlekedés vagy az adózás terén kapott átmeneti mentességeket, amelyek közül a legutolsó  (szennyvíztisztítással kapcsolatos) 2015-ben fog lejárni. A régi tagállamok által kért legfontosabb mentesség a munkaerőpiac megnyitására vonatkozott: legfeljebb hét évig a Tizenötök korlátozhatták az új tagországok állampolgárainak munkavállalását. Attól tartottak ugyanis, hogy az új tagállamokból érkező olcsó munkaerő elözönli munkaerőpiacukat, megnehezítve az otthoni, „drágábban dolgozó” munkakeresők helyzetét, jelentős munkaerő-piaci zavarokat okozva ezzel.
 
Az Egyesült Királyság, Írország és Svédország nem élt a lehetőséggel, és már a csatlakozás pillanatától kezdve alkalmazta a szabad munkavállalást biztosító uniós jogot. A korlátozások országonként fokozatosan szűntek meg: 2006-ban Görögország, Spanyolország, Portugália, Finnország és Olaszország, 2007-ben Hollandia és Luxemburg, 2008-ban Franciaország, 2009-ben pedig Belgium és Dánia búcsúzott el a munkavállalási engedélyek megkövetelésétől. Ausztria és Németország azonban a legutolsó időpontig fenntartotta a korlátozásokat.
 
Persze ebben a két országban sem volt eddig sem lehetetlen hazánk fiainak elhelyezkedni, a munkavállalási engedélyek kiadásának azonban feltétele volt, hogy az adott helyre ne legyen német/osztrák jelentkező. Emellett fokozatosan bővült azoknak a (hiány)szakmáknak a köre, amelyeknél a munkavállalási engedélyt automatikusan, a munkaerőpiac vizsgálata nélkül kiadták.
 
Az EUvonalhoz beérkező kérdések alapján Ausztria és Németország voltak - a szigorúbb feltételek ellenére - eddig is a legnépszerűbb célországok, a május elsejei nyitással pedig még többen kaphatnak kedvet ehhez. Nekik érdemes tudniuk, hogy a munkavállalási engedély nélkül is maradt éppen elég adminisztratív teendő, amellyel kapcsolatban hasznos információkat találhatnak ezen az oldalunkon.

Schwarzenegger az EU elnöki székébe készül

Dátum: 2011.04.22. 11:37 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 3 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: terminátor schwarzenegger eu és a világ európai tanács herman van rompuy

Nyolcéves megbizatása lejártával idén januárban távozott kaliforniai kormányzói posztjáról Arnold Schwarzenegger. Akkoriban arról lehetett hallani, hogy a “Governator” a mozivászonra szeretne visszatérni, azonban egy minap felröppent hír szerint lehet, hogy továbbra is a politikai pályán marad. Amerikai elnöki ambíciói ismertek voltak eddig is, azonban alkotmányos korlátok miatt ez nem elérhető számára. Szülőföldjén azonban valóra válhat az álma.

Tanácsadói ugyanis arra próbálják Schwarzeneggert rávenni, hogy térjen vissza Európába, és az Európai Tanács elnöki pozícióját vegye célba. “Néhány év múlva az EU-nak egy sokkal karizmatikusabb elnökre lesz szüksége. Valakire, aki képes egyesíteni Európát. A franciák nem akarnak egy németet, a németek viszont egy olaszt nem választanának meg. De mi lenne, ha egy európai születésű, majd Amerikába kivándorolt személy térne vissza, hogy az egyesített Európa Washingtonja vagy Jeffersonja legyen?” - tette fel a kérdést a Newsweekben Schwarzenegger tanácsadói testületének vezetője.

A poszt jelenlegi birtokosának, Herman Van Rompuynek a megbizatása 2012 közepén lejár. Munkájával alapvetően elégedettek, ezért jó esélyei vannak arra, hogy újra bizalmat szavazzanak neki. Ha viszont mégis Schwarzenegger lesz a befutó, kíváncsian várom, hogy eredményesebb lesz-e, ha az eddig jellemző kompromisszumkeresést a Terminátor-filmekbe illő vezetési stílus váltja fel. Akkor majd - több halasztás után - eljöhet az Ítélet napja az önös nemzetállami érdekeikhez ragaszkodó, nem kellően együttműködő tagállami vezetők számára.

Kiberbűnözés az Európai Parlamentben – biztonság vs. hatékonyság

Dátum: 2011.04.15. 16:33 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: Szólj hozzá!
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: vicc eu informatika európai unió kínos zöldség euparlament kiberbűnözés magyar elnökség

Márciusi végén az európai intézmények informatikusai bizonyára nem tudtak felhőtlenül örülni a beköszöntő jó időnek: nem sokkal az uniós csúcstalálkozó előtt ugyanis “soha nem látott” kibertámadás érte az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat informatikai rendszerét. Az időzítés különösen kellemetlen volt az EU számára, mivel a brüsszeli állam- és kormányfői találkozón olyan fontos ügyekről kellett döntést hozni, mint a közös gazdasági kormányzás vagy a líbiai háború kérdése. A támadásokról meglehetősen szűkszavúan nyilatkoztak, és azóta sem szivárgott ki sokminden, azonban egyes vélemények szerint Kína állhatott nem idegen egy efféle összehangolt és jól megszervezett támadás.
 
Nem sokkal a Bizottság után az Európai Parlament (EP) is bejelentette: ők szintén támadás alatt állnak, ezért letiltották a külső hozzáféréseket a levezőrendszerhez, az intranethez és valamennyi belső hálózathoz. Az EP a Lisszaboni Szerződés óta a tagállamokkal egyenrangú jogalkotó, az EP éber informatikusai így természetesen nem nézhetik tétlenül, hogy a fontos anyagok illetéktelen kezekbe kerüljenek.
 
Nos, a bűnözők valószínűleg mégsem annyira érdeklődtek a parlamenti számítógépes rendszer iránt, mint amennyire a parlamenti IT-szakemberek azt gondolták, akik így - a European Voice beszámolója szerint - a napokban kínos magyarázkodásra kényszerültek. Vizsgálódásaik során kiderült, hogy a parlamenti rendszerekben a forgalom növekedését nem a más uniós intézményeket érintő kibertámadások okozták, hanem a BlackBerry eszközök használatához kapcsolódó szinkronizálási problémák. A rosszul beállított rendszer ugyanis nem tudta megfelelően kezelni a hivatali okostelefonok hajnali automatikus frissítéseit...
 
A biztonság és a hatékonyság/kényelem régi dilemmája (többek között) az uniós szerveknek  – elég csak a repülőgépekre felvihető folyadékok mennyiségi korlátozására gondolnunk (amely a légi utasokat védi az esetleges merényletektől), vagy épp a mostani esetben szereplő bizalmas adatok védelmére. A lényeg: nem árt, ha az esetleges kellemetlenségeket elszenvedők ismerik az intézkedések hátterét, ugyanakkor meg kell találni e kettő között az egyensúlyt - valamit valamiért.
 
A bizalmas parlamenti adatok remélhetőleg még sokáig biztonságban lesznek a bűnözőktől - ehhez csak a Lisszaboni Szerződést kell továbbra is titokban tartani előttük. A magam részéről gondoskodom róla, hogy a gyanús címekről érkező, ezzel kapcsolatos kérdésekre az EUvonal nem fog válaszolni. Egy biztos: Blackberrykkel kapcsolatos problémákkal az Európai Parlament informatikusai helyett továbbra is érdemesebb inkább a sarki zöldségeshez fordulni:

A statisztikák szerint egyébként az Európai Unió kedvelt célpontja a számítástechnikai bűnözésnek, hiszen fejlett internetes infrastruktúrával rendelkezik, amely folyamatosan fejlődik. A magyar EU-elnökség honlapját egyelőre elkerülték a hackerek (a spanyolok tavaly nem voltak ilyen szerencsések) és az egyéb támadások, ennek ellenére a magyar elnökség kiemelten foglakozik a kérdéssel, és ez volt a fő témája az Európai Unió és az Egyesült Államok képviselőinek csütörtöki budapesti konferenciájának is.

Gyorssegély, ha bajba kerülnél külföldön

Dátum: 2011.04.05. 11:02 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: Szólj hozzá!
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: utazás újdonság nyár vakáció európai bizottság eu és mi uniós polgárság

A rövidesen induló utazási szezonhoz hasznos segítséget adott a napokban az Európai Bizottság: honlapot indítottak, ahol az uniós polgárokat megillető konzuli védelemről tájékozódhatnak az érdeklődők. 
 
A nemzeti állampolgárságot kiegészítő uniós polgárság számos jogosultságot biztosít az európaiak számára. Így az uniós polgár jogosult az EU-n belüli szabad mozgásra, tartózkodásra, tanulásra vagy munkavállalásra. Politikai jogként az uniós polgár jogosult továbbá a választásra és a választhatóságra a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági és európai parlamenti választásain. És végül: az uniós polgár diplomáciai vagy konzuli védelem igénybevételére jogosult külföldön. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha nincs például magyar külképviselet egy országban, ott bármelyik más EU-tagállam nagykövetségeihez is fordulhatunk segítségért. Ez a lehetőség a gyakran előforduló problémáktól kezdve (súlyos baleset, útlevél elvesztése stb.) egészen a rendkívüli helyzetekig kiterjed: az EU-tagállamoknak ugyanis a saját állampolgáraikhoz hasonlóan a többi uniós polgárt is ki kell menekíteniük, ha az szükségessé válik. 
 
A felmérések azt mutatják, hogy ezzel a lehetőséggel kevesen vannak tisztában, holott egy 2007-es becslés szerint az unión kívülre utazók közel tíz százaléka olyan országba utazik, ahol hazája nem rendelkezik külképviselettel. Egyébként csak három olyan ország van, ahol mind a 27 tagállam rendelkezik külképviselettel: ezek az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, míg 17 országban a Huszonhetek közül mindössze egyetlen tagállam üzemeltet nagykövetséget. Ez utóbbi csoportba olyan népszerű turisztikai célpontok is beletartoznak, mint a Bahama-szigetek, Barbados vagy a Maldív-szigetek. Ez a honlap tehát első sorban abban nagy segítség, hogy egyszerűen és könnyen megtudhatjuk, hogy kicsit „egzotikusabb” országba történő utazásunk esetén ha baj történne velünk, mely országok nagykövetségeihez fordulhatunk, és ezek pontos elérhetőségét is egyből megtaláljuk.
 
Az Európai Bizottság azt szeretné, hogy erről a lehetőségről minél többen tudomást szerezzenek: ennek részeként szorgalmazzák, hogy a tagállamok által kiállított útlevelekben szerepeljen erre vonatkozó tájékoztatás, illetve ezért hozták létrehozták a már említett honlapot is, ahol összegyűjtötték az egyes tagállamok által kiadott utazási tanácsokat is. (Ez alapján egyébként most Jemen az uniós polgárok számára leginkább kerülendő hely a világon.)
 
A tervek szerint egy éven belül ez a lehetőség tovább bővül: egyszerűbb lesz válságos helyzetben pénzügyi segítséghez jutni, s hasonlóképpen, a segítő ország számára is könnyebbé válik a kiadásainak megtéríttetése.
 
A közelmúltbeli japán és líbiai események is jól mutatják: szükség van a tagállamok közötti együttműködésre ezen a téren is.

EU-elnökség: nem tudunk róla

Dátum: 2010.12.03. 13:12 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 34 komment · 1 trackback
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: politika kommunikáció közvélemény eu elnökség eu tanács

Egy frissen közzétett kutatás (a Medián és a Policy Solutions közös tanulmánya) alapján a magyarok többsége nem tud arról, hogy alig egy hónap múlva Magyarország tölti be az EU soros elnökség pozícióját, pontosabban Magyarország adja majd egy fél évig a tagállamokat képviselő intézmény, a Tanács, és ennek formációinak elnökeit. (A felmérés alapján a megkérdezettek mindössze 45 százaléka tudta „fejből” megmondani, hogy a következő fél évben Magyarország lesz az EU élén.) Első olvasatra megdöbbentő adat, hiszen azt gondolnánk, hogy ez egy nagyon fontos dolog, tele van vele minden híradó, szinte nincs olyan hírblokk, amibe az elnökség ürügyén ne vegyülne egy kis uniós információ, mégis a felmérés szerint az emberek fele nem hallott erről... ugyanakkor más szempontból talán nem (ezen) kell meglepődnünk.

 

Az EU soros elnöksége kétségkívül az egyik legjelentősebb feladat, amit egy tagország az Európai Unióban kaphat (a következő ilyen lehetőségre úgy 13 évet kell várni), sok múlik az elnöklő ország képességein - még ha sokszor nem is annyi, mint amennyit gondolnak róla. Egy jól működő elnökség jól és hatékonyan tudja irányítani, és kompromisszumokra vezetni a tagállamokat bizonyos fontos, napirenden lévő kérdésekben. Bár ez sok szempontból inkább egy menedzselési feladat, mégis egy sikeresen levezényelt félév jelentősen javíthatja egy tagország tekintélyét, tagállamok közötti elismertségét, ez hosszú távon akár konkrét előnyökben, megnövekedett befolyásolási képességben is testet ölthet – ebben is bízik a magyar külügyminisztérium, ezért nagyon fontos az elnökség.

 

Ugyanakkor más szempontból nézve ez – úgy, ahogy számos egyéb diplomáciai történés, Magyarország nemzetközi kapcsolatainak ilyen vagy olyan alakulása – hidegen hagyja az átlag magyart. Neki a gyakorlatban ez nem jelent semmit, Brüsszel továbbra is Belgiumban marad, ami messze van és „nincs rá befolyásunk”, ott „nem hallgatnak meg” minket, az EU továbbra is „ők”, amit nem értünk, és nem is különösebben szeretünk. A felmérés alapján a válaszadók jelentős része úgy véli, hazánk nem tudja megfelelően érvényesíteni érdekeit, nincs érdemi befolyása az Európai Unióban hozott döntésekre, 64 százalék gondolja úgy, hogy az Európai Unió rákényszeríti nézeteit Magyarországra). Az elnökség az átlagember számára nem jelenít meg semmi konkrét dolgot, hasznot, az egyetlen konkrét dolog, amit a magyar vizionál ehhez kapcsolódóan, az a nemzetközi delegációk fogadásakor kialakuló hatalmas dugók, amelyek megbénítják a főváros közlekedését (ilyen nagy esemény azonban várhatóan csak egy lesz a félév alatt).

 

Egy magyar polgárnak tehát nem jelent sok konkrétumot az elnökség, nem lát bele az EU-ban igen fontos, de színfalak mögött játszódó adok-kapokba, ezért talán nem is kell annyira elkeserednünk emiatt. Ami szomorúbb, az inkább ez utóbbi jelenség, ami több mint hat év tagság után sem akar változni: egy átlagos magyar ember továbbra is távolinak és idegennek érzi az EU-t, még mindig nem látjuk feltétlenül, hogy az Európai Unió egy olyan lehetőség, amely valóban csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk kihasználni.

 

És épp itt harap a kígyó a farkába: az elnökség remek alkalom arra, hogy így, hogy Magyarország az EU fókuszába kerül, az EU is Magyarország fókuszába kerüljön, itt az alkalom, hogy az elnökség „ürügyén” igyekezzünk elmondani újra és újra, hogy hogyan is működik az EU, milyen előnyöket is jelenthet nekünk, ha mi is úgy akarjuk. Erre vonatkozóan számos elképzelés és ötlet létezik, melyek ezt szeretnék elősegíteni, a későbbiekben igyekszem bemutatni ezeket.

 

Nagyon jó lenne, hogy ha hét hónap múlva lenne egy újabb felmérés, arról, hogy milyen uniós lehetőségeket ismernek az emberek, akkor a jelenleginél jóval pozitívabb képet kapnánk.

 

Addig meg drukkoljunk, hogy a magyar közigazgatás állja a sarat, ne essen be még több váratlan feladat, és büszkén adjuk majd át a stafétát a lengyeleknek.

 

· 1 trackback

A Spinelli-csoport

Dátum: 2010.09.29. 18:49 | Szerző: EUblog
Visszajelzések: Szólj hozzá!
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: jövő politika euparlament hatáskörök

A föderalizmust és a nemzetállamok Európája megszűnésének elősegítését tűzte zászlajára az az európai parlamenti képviselők által a múlt héten létrehozott csoport, amelynek húzónevei között liberális (Guy Verhofstadt, Sylvie Goulard) valamint zöldpárti EP-képviselők (Daniel Cohn-Bendit, Isabelle Durant) találhatóak - adta hírül a Bruxinfo.

Az európai integráció egyik legelkötelezettebb föderalistájáról, Altiero Spinelliről elnevezett csoport létrehozói saját bevallásuk szerint aggodalommal figyelik, hogy az EU-ban egyre inkább a kormányközi irányzat nyer teret a közösségi megoldásokkal szemben, mivel ez szerintük végső soron egy szoros, nemzetek feletti unió helyett egy lazább, államközi együttműködés felé sodorja az EU-t.

Habár végső soron a nemzetekfeletti vs. kormányközi vitában én is az előbbi pártján állok, szerintem a csoportosuló EP-képviselők rossz nyomon járnak. A föderális fejlődéssel ugyanis jelenleg nem a kormányköziség áll szemben, hanem az, hogy az európai integráció egyáltalán nem fejlődik tovább.

Olyan kényes területeken kell most szorosabbá tenni az együttműködést, ahol a tagállamok csak óvatosan hajlandóak másnak beleszólást engedni. Gondoljunk csak a gazdaságpolitikára, ahol most éppen annak lehetünk szemtanúi, ahogyan a tagállamok beleszólást engednek költségvetésük alakításába. Vagy akár a védelempolitikára, ahol egyre több szó esik a közös képességfejlesztésről. Ezeknek a tagállamok szuverenitását alapvetően érintő hatásköröknek a közös, uniós keretek között történő gyakorlásába csak akkor fognak belemenni a tagállamok, ha az irányítás továbbra is az ő kezükben marad, és garantálva látnák, hogy a jövőben sem a Janusz Lewandowski-Olli Rehn páros fogja megírni a költségvetéseiket. (A két európai biztos közül az előbbi az európai adóra vonatkozó ötleteivel, utóbbi pedig a szigorú költségvetés-ellenőrzési terveivel vívta ki egyes tagállamok nemtetszését.) Ennek megfelelő színtere pedig a két kormányközi elven működő uniós döntéshozó szerv: a Tanács és az Európai Tanács.

Ráadásul az uniós hatáskörök bővítése során igen gyakori, hogy először csak kormányközi szinten hajlandóak a tagállamok lemondani a szuverenitásuk egy részéről, ahogy történt ez pl. a bel- és igazságügyi együttműködéssel. Idővel azonban, amennyiben tényleg hatékonyabb az uniós fellépés valamely területen, a tagállamok miniszterei is hajlandóak beleszólást engedni a Bizottságnak és a Parlamentnek, ezáltal gyakorlatilag közösségivé téve az adott politikát.

Rossz nyomon járnak a Spinelli-csoport tagjai: az európai integráció továbbfejlődése jelenleg csak a intergovernmentális elemek térnyerésével képzelhető el. Az évtizedes nemzetekfelettiség vs. kormányköziség szembenálláson túl kellene lépni, vagy legalább félre kellene tenni, mert az utóbbinak most nincsen reális alternatívája.
 

(Bár nem tudom, érdemes-e számon kérni a realitásokat azon a Guy Verhofstadton, aki az Európai Külügyi Szolgálatról szóló parlamenti vitában azzal az indoklással próbált visszautasítani egy, a tagállamoktól érkező törekvést, hogy “a tagállamok külügyminisztereivel tudomásul kell vetetnünk, hogy ők csak a tagállamok külpolitikájáért felelősek, az EU külpolitikájáért nem.”) 

EU-elnökség: hazai pályán

Dátum: 2010.07.05. 08:03 | Szerző: EUblog
Visszajelzések: 2 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: politika spanyolország belgium lisszaboni szerződés eu elnökség herman van rompuy catherine ashton eu tanács

Hivatalosan július 1-jén, a valóságban azonban inkább a hétvégi brüsszeli táncos-koncertes-tűzijátékos rendezvénnyel új elnökség kezdődött: Belgium tizenkettedik alkalommal vette át az Európai Unió Tanácsának irányítását. Ez jó alkalom arra, hogy értékeljük a távozó spanyol elnökség munkáját, valamint, hogy számba vegyünk, mit várhatunk Belgiumtól a következő hat hónapban.

EUblog: I ♥ EU

 
Adiós, España!
 
Ha egy szóval kellene jellemezni a spanyol elnökséget, akkor a láthatatlan lenne a legmegfelelőbb szó rá. Ez volt az első elnökség, amely a Lisszaboni Szerződés szabályai szerint működött, így állandó elnökkel az Európai Tanács és a Külügyek Tanácsa élén. Az új struktúrában tehát lényegesen kevesebb szerep jut a félévente változó soros elnöknek: a nagy politikai jelentőségű, legvitatottabb döntéseket hozó állam- és kormányfői csúcstalálkozók helyett pusztán a mindennapi működéshez szükséges, miniszteri illetve alacsonyabb szintű irányítás maradt meg nekik - illetve a külpolitika terén ez sem.
 
Az új rendszer kiforratlanságát jelzi, hogy voltak még súrlódások a soros elnök és az új vezetők között. Az első hetekben például Barack Obama várt - de aztán elmaradt - látogatása kapcsán vita tárgya volt, hogy Zapatero vagy Rompuy fogjon-e előbb kezet a magas rangú vendéggel, illetve, hogy ki hová üljön. Aztán idővel Zapatero magától visszahúzódott, a csúcstalálkozókat teljes egészében átengedve a Rompuynek. A rossz nyelvek szerint viszont csak az országa gazdaságának aggasztó állapota miatt próbálta meghúzni magát.
 
A külügyek terén viszont nehezebben hagyta Ashton főképviselőt érvényesülni Moratinos külügyminiszter, és nyilatkozataival (például a Kína elleni fegyverembargó feloldásáról vagy a Kubával való viszony "rendezéséről") többször hozta nehéz helyzetbe a Lisszaboni Szerződés által a közös külpolitika irányítására kijelölt főképviselőt.
 
A konkrét eredményeket nézve az elmúlt fél év legnagyobb eredménye a 750 millárd eurós görög segélycsomag stabilizációs mechanizmus egészen váratlan elfogadása volt, ezt azonban nem a spanyolok eredményének tartom. Az új rendszerben tehát a soros elnök országnak annyi maradt, hogy a különféle szakpolitikai kérdésekben kompromisszumra bírja a tagállamokat, elhárítva az akadályokat egy-egy jogszabály-tervezet tanácsbeli elfogadása elől. Ebben a spanyolok egész ügyesek voltak: megállapodás született olyan érzékeny területeket érintő és/vagy régóta húzódó ügyekben, mint az uniós pénzügyi felügyeleti rendszer, az egészségügyi ellátások más tagállamban való igénybevétele vagy az illegális fakitermelés elleni fellépés (bizony!). Emellett sokszor nemcsak a tagállamok között kellett egyensúlyozniuk, de az egyre növekvő hatáskörrel és önbizalommal rendelkező Európai Parlamenttel is kompromisszumra kellett jutniuk, például az amerikai hatóságokkal való pénzügyi tranzakciós adatok cseréjéről szóló SWIFT-egyezmény vagy az Európai Külügyi Szolgálat esetében.
 
Összességében a spanyol elnökség teljesítette azokat a feladatokat, amelyeket egy soros elnök országtól el lehetett várni. Maradandót nem alkottak, de ennek oka inkább a megváltozott szabályokban keresendő, amely a látványosabb, állam- és kormányfői szintű Európai Tanács irányítását kivette a hathavonkénti rotációs rendszerből.
 
Welkom, België! / Bienvenue, Belgique! / Willkommen, Belgien!
 
Valamennyi tagállam miniszterei közül a belga tárcavezetők érezhetik magukat a legotthonosabban országuk soros elnöksége alatt, hiszen hajnali repülőjáratok helyett elég csak néhány utcával odébb utazniuk egy-egy miniszteri találkozóra. Azt hiszem, ezt nevezik hazai pályának :) Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzetük, Belgiumban "kormányválság" van, hiszen a júniusi választások óta még nem sikerült új kormányt alakítani, és ez leghamarabb csak szeptember-októberre várható.
 
A közelmúltban volt már hasonlóra példa: 2009-ben a cseheknél éppen az elnökségük kellős közepén veszítette el parlamenti többségét a kormány, így némi bizonytalanság után átmenetinek szánt szakertői kormány került az ország, és így az EU élére. Habár sokan tartottak attól, hogyan fog ez hatni a cseh uniós elnökségre, végül sikerült mindenféle katasztrófa nélkül átvészelniük a hátralévő hónapokat.
 
Hasonló veszély most egyáltalán nem fenyeget: a mindennapi irányítást a különféle tanácsi munkacsoportokban felkészült tisztviselők végezik (legalábbis remélhetőleg, és ha mégsem lennének felkészültek, az nem a kormányváltás számlájára kellene írni), a politikai vezetés pedig már Rompuy és Ashton feladata. A Lisszaboni Szerződés által megteremtett új rendszer tehát láthatóan stabilabb és kiszámíthatóbb vezetést biztosít az unió számára. Yves Leterme kormánya emellett részletesen kidolgozott, és minden jelentős politikai tényező (régiók, közösségek) által jóváhagyott programmal rendelkezik az EU-elnökségre, a tárcavezetőknek pedig "konstruktív, személyes kapcsolatrendszert" sikerült kialakítani európai kollégáikkal az elmúlt hónapokban. Talán még szerencsésebb is lenne, ha az elnökség végéig nem alakulna meg az új kormány.
 
Ha már a belga régióknál, közösségeknél, kormány(ok)nál tartunk, érdekesnek ígérkezik a közöttük lévő munkamegosztás is: míg a nagyobb jelentőségű ügyek tárgyalása esetén a szövetségi kormány illetékes szakminisztere fog elnökölni a Tanácsban, egyes ügyekben (pl. halászat, környezetvédelem, kutatás) a regionális kormányok egy-egy tagja fogja vezetni az üléseket. Így például a környezetvédelmi tanácsban a mindennapi ügyeket a flamand környezetvédelmi miniszterrel, a nagyobb jelentőségű éghajlatváltozási kérdéseket a szövetségi környezetvédelmi minisztérium vezetőjével fogják megtárgyalni.
 
Kedvező előjelnek tartom azt is, hogy a belgák többször jelezték: szerény elnökséget terveznek, a háttérben fognak maradni és onnan kívánják támogatni Rompuy (és Ashton) munkáját. A Lisszaboni Szerződés életbe lépése előtt kérdéses volt, hogy milyen lesz a munkamegosztás a soros elnökség és a két és fél évre megválasztott új vezetők között. Többen aggódtak amiatt, hogy a soros elnök országok meg tudják-e állni, hogy háttérben maradjanak. Különösen fontosnak tartom, hogy az új rendszerben az első két soros elnökség jól vizsgázzon és félretegyék szereplési vágyukat, és remélhetőleg Magyarország, valamint az utánunk következők is ezt a gyakorlatot fogják folytatni. Így mire újra a Franciaországra kerül a sor, a hiperaktívnak tartott Sarkozy is kénytelen lesz átengedni a terepet az Európai Tanács elnökének. (Persze könnyű a belgáknak Rompuy kedvéért önmérsékletet tanúsítaniuk, hiszen tulajdonképpen egy volt belga miniszterelnöknek engedik át a terepet...) 
 
Az elnökségi program és az előzetes várakozások alapján a belga elnökségnek is sokat kell foglalkoznia majd a gazdasági válsággal, útjára kell indítani az Európai Külügyi Szolgálatot és meg kell kezdeni az EU 2020 Stratégia valamint a Stockholmi Program végrehajtását. Folytatni fogják Horvátország és Izland EU-csatlakozásának előkészítését, és emellett számos konkrét jogszabályt is el szeretnének fogadtatni, így például az európai szabadalomról vagy a polgári kezdeményezésről szóló rendeleteket. Egyre többet lehet hallani a közös uniós gazdaságirányítás szükségességéről, így vélhetően találkozni fogunk ezzel a témával a belga elnökség napirendjén is.
 
Remélem, a nyugtalan belgiumi belpolitikai helyzet nem fog érződni az unió működésében, és sikeres fél év elé nézünk. Csak aztán nehogy túl magasra tegyék a mércét a stafétát jövő januárban átvevő magyar elnökség számára :)
 
Egyébként már csak 180 napunk van hátra addig.
EUblog: I ♥ EU

Prágában jobban élnek, mint Párizsban vagy Dublinban?

Dátum: 2010.02.19. 13:45 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 6 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: gdp jólét régió

Az Eurostat tegnap ismertette legfrissebb, 2007-es adatokat tartalmazó felmérését az uniós régiók jövedelmi helyzetéről.

A gyorsjelentésnek több érdekes pontja is van: az egyik szembeötlő az, hogy a 20 leggazdagabb régió között ott találjuk Prágát (ötödikként!) és Pozsonyt is (tizenkettedik helyen). Prága olyan hagyományosan jómódúnak tartott európai csodavárosokat utasított maga mögé, mint a Párizs (pontosabban a francia fővárost is magába foglaló Île-de-France), Stockholm, Dublin vagy München (Felső-Bajorország). Ugyanakkor, ha megnézzük a lista másik végét, akkor a 20 legszegényebb régió között kizárólag bolgár, román, lengyel és magyar régiókat találunk, ami számunkra külön szomorú (Magyarország 7 NUTS 2-es régiója közül négy ebbe a kategóriába került). Összehasonlításként: Magyarország leggazdagabb régiója (Közép-Magyarország) nagyjából az uniós átlagnak megfelelő jövedelemmel rendelkezett 2007-ben, míg Prága környéke 171,8, Pozsony környéke 160,3 százalékon állt.

Hogyan lehet az, ugyanakkor, hogy Prágában vagy Pozsonyban ilyen jól élnek az emberek? Nagyrészt úgy, hogy a felmérés 2007-es (!) adatokat tükröz, amely évben Prága például 1989 óta a legnagyobb mértékű gazdasági növekedést könyvelhette el, nagyon alacsony infláció és munkanélküliség mellett az import – elsősorban a gyáriparnak, elektronikai cikkeknek és autóeladásoknak köszönhetően – hosszú idő után először múlta felül az exportot abban az évben. No igen, de ez három éve volt, azóta sok víz lefolyt már a Moldván, egy „kisebb gazdasági válság” is mintha megtépázta volna ezeket a szép mutatókat...

Természetesen a felmérés egy időpontban mutatja az országok aktuális teljesítményét, így az egyes országok, régiók összehasonlításnak van relevanciája, de felmerül a kérdés, hogy mi értelme van három évvel később publikálni ezeket az adatokat, főleg egy gazdaságilag ilyen turbulens időszakban? Az aktuális adatok valószínűleg köszönőviszonyban sincsenek a „frissen publikált” számokkal, szegény Prága meg nem győzi hangsúlyozni, hogy azért nincs náluk kolbászból a kerítés... Az Eurostat meg az országokra mutogat, miszerint ezekhez a tájékoztatókhoz egyrészt be kell gyűjteniük a tagállamok adatait, másrészt ennek feldolgozása is jelentős időt vesz igénybe... na de három évet? Még ha az egyes országok különböző módszert is alkalmaznak a mutatók kiszámításánál, amire az Eurostat is hivatkozik (adott esetben akár trükköznek is), azért volt már rá idejük, hogy ezt megpróbálják valahogy kezelni...

Több kritikát kapott a felmérés módszertana is, a jelenleg nyolcadik leggazdagabbként rangsorolt holland Groningen tartomány lakói például „értelmetlennek” nevezték az egész összehasonlítást. Szerintük ugyanis a saját kilátásaikat az uniós támogatási pénzekre meglehetősen rontja, hogy az Eurostat módszertana az egy főre jutó GDP számolásánál az ingázókat is figyelembe veszi, mely eredmények így nem tükrözik a valóban helyi lakosság teljesítményét.

Hogy most irigyeljük-e a prágaiakat, vagy ne, az jó kérdés... de 2013-ban visszatérünk rá.

Hejdå Sverige!

Dátum: 2010.01.04. 08:01 | Szerző: EUblog
Visszajelzések: 7 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: kommunikáció spanyolország svédország környezetvédelem eu elnökség eu tanács

Csütörtökön 2009 mellett az EU Tanácsának svéd elnöksége is véget ért. Hogy milyen eredménnyel, azt jól jelzi, hogy míg a kettővel ezelőtti francia elnökségre az „egó”, a 2009 első félévében működő csehekre a „káosz” kulcsszavakat ragasztotta az utókor, a svédeket már el is kezdték a „hatékonyság” elnökségeként emlegetni. És ezt meg is érdemlik.

Az elmúlt félév legjelentősebb eseménye a hányattatott sorsú Lisszaboni Szerződés életbe lépése volt. A 11 hónapos késés miatt a svéd elnökségre hárult a feladat, hogy a két új vezetői posztra kiszemelt személyek számára összeszedje a tagállamok többségének egyöntetű támogatását. A két kiválasztottól senki sem volt elragadtatva, de azt el kell ismerni, hogy a svédek nagyon ügyesen keverték a kártyákat: miután megtalálták az alkalmasnak tűnő jelölteket állítólag addig híresztelték, hogy nagyon nehéz lesz döntést hozni a kinevezésekről, hogy a másnap hajnalig tartó alkudozások rémképétől megrémült állam- és kormányfők azon a bizonyos csúcstalálkozón inkább már gyorsan vacsora előtt áldásukat adták a haikuszerző belgára és a brit bárónőre. Állítólag. Majd néhány év múlva egy jó riportkönyvből kiderülnek a részletek is.

Felemás eredményt hozott a félév másik kulcsfontosságú eseménye, a decemberi koppenhágai klímacsúcs: egyfelől a svéd elnökségnek sikerült egy egységes (és a fejlődő országok számára nagyvonalú) álláspont mögé felsorakoztatni a tagországokat, viszont a konferencia eredménye eredménytelensége kudarc volt az Európai Unió számára. Amikor az Egyesült Államok, Kína, Brazília és Dél-Afrika Európát kihagyva tárgyaltak, legalább a saját szemétdombjukhoz foggal-körömmel ragaszkodó EU-tagállamok vezetői is láthatták: egyedül már semmit sem érnek (el) a „nagyokkal” szemben. Talán ez az esemény is jó volt valamire...

Sikerült tető alá hozni az új uniós pénzügyi felügyeleti-rendszert, ami a britek aggályai miatt ígérkezett korábban nehéz feladatnak, elfogadták az egységes uniós szabadalmi rendszert és a következő 5 év bel- és igazságügyi vonatkozású jogszabály-alkotási programját, a Stockholmi Programot. Nem sikerült viszont megegyezni arról a jogszabály-tervezetről, amely egyszerűbbé tette volna, hogy az EU polgárai más tagállamban vegyék igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Ezzel már a cseheknek is meggyűlt a baja, és gyanítom, hogy a következő, spanyol elnökséget is meg fogja izzasztani a téma. 

A svédek féléve alatt az Unió fő döntéshozó szervének működése is átláthatóbbá vált. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta a tanácsüléseket élőben közvetítik az interneten, ami persze nem kimondottan a svéd elnökség érdeme. De a blogoló svéd miniszterek, a folyamatosan csiripelő svéd tisztviselők, vagy az egyes miniszteri megbeszélések előtt rendszeresen videóinterjúkat (és olykor a vacsoramenüt is) közzétevő honlapszerkesztők is kitettek magukért. És ha már honlapról van szó, arról is érdemes megemlékeznünk, hogy a svéd elnökség oldala hihetetlenül profi volt – a formáját és tartalmát tekintve egyaránt.

A hatékony északiak tehát gyorsan feledtették az előző, csehül sikerült félévet, és egyúttal magasra tették a mércét az őket követő spanyoloknak. Az már most is látszik, hogy a honlap terén túl magasra is: az eutrio.es címen működő portál egyelőre visszalépésnek tűnik a svédeké után. A többi pedig a jövő héttől kiderül. ¡Arriba España!

Barnier kontra Barnier

Dátum: 2009.12.07. 16:15 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 1 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: sarkozy európai bizottság euparlament barroso

A következő, várhatóan jövő februárban hivatalba lépő Európai Bizottságban a Franciaország által delegált Michel Barnier kapta meg a belső piaci „tárcát”. Mivel ehhez a portfólióhoz tartozik a pénzpiacok szabályozása is, a szabad verseny felszámolásán és a vadkapitalizmus letörésén fáradozó Sarkozy foggal körömmel küzdött a poszt megszerzéséért. Állítólag hosszú, késő esti telefonhívásokkal bombázta Barroso bizottsági elnököt, aki végül megtört. (Lehet, hogy minden este, amíg a portugál be nem adta a derekát, Sarkozy „Most letesszük, de aztán majd megint hívlak?” felkiáltással csapta le a telefont?)

Habár a zsákmánynak Sarko nagyon örült (kicsit jobban is, mint illett volna), az angolok meg igencsak kétségbeestek, azért nem szabad túlbecsülni a biztos személyének és nemzetiségének szerepét. Egyrészt, nekik nem a saját országuk, hanem a közösségi érdekek képviselete a feladata, ahogyan azt Kovács László anekdotáiból is – nagyon – jól ismerhetjük. Másfelől Barnier a javaslatait természetesen nem egyedül fogja megírni, hanem az alá tartozó Belső Piaci Főigazgatóság szakembereivel, amit történetesen éppen egy brit fog vezetni. Arról nem is beszélve, hogy a végső döntésre a tagállamoknak is rá kell bólintani, és akár módosíthatják is az eredeti javaslatokat. (Az Európai Bizottság feladata a javaslatok benyújtása, melyekről az Európai Parlament és a tagállamok kormányaiból álló Tanács együtt dönt.) Szóval Sarkozy nem mondhatja tollba a City halálos ítéletét.

Barnier számára már nem ismeretlen az Unió „kormánya”, hiszen 1999 és 2004 között már tagja volt az Európai Bizottságnak. Aztán hazatért miniszterkedni, idén júliusban pedig beválasztották az Európai Parlamentbe, hogy aztán néhány hónap után otthagyja azt a biztosok kollégiumáért.

Az új Európai Bizottság akkor léphet hivatalba, ha az Európai Parlament is áldását adja a testületre. A szavazást a biztosjelöltek meghallgatása előzi meg, melyen EP-képviselőként Barnier is részt vehet.

Ráadásul Barnier EP-képviselőként éppen a Parlament belső piaci szakbizottságának a póttagja. Így – ahogyan a European Voice megjegyezte – az is előfordulhat, hogy a saját biztosi meghallgatásán saját magának tegyen fel kérdéseket, amiket aztán meg is válaszolhat. Akár még ez a párbeszéd is elhangozhatna: „Igaz, hogy része vagyok Franciaország ördögi tervének, melynek célja a londoni City térdre kényszerítése?” „Én?! Ugyanmár.” Aztán pedig akár még szavazhat is, hogy alkalmas jelöltnek tartja-e saját magát.

Ilyen fordulatok után meri valaki még azt állítani, hogy az EU-s döntéshozatal szürke és unalmas? :)

EP: Több hatalom - több demokrácia?

Dátum: 2009.12.02. 15:31 | Szerző: EUblog
Visszajelzések: 8 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: jövő politika döntéshozatal lisszaboni szerződés euparlament ep képviselők

Tegnap éjfélkor életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, melyet nemcsak az Európai Unió vezetői ünnepeltek meg, de a Twitteren is sikerült szilveszteri hangulatot teremteniük pár percre az eurofil csiripelőknek.

A hosszú utat bejárt Lisszaboni Szerződés mellett felhozott leggyakoribb érv, hogy letette egy európai föderális állam alapjait intézményi és döntéshozatali újításaival jelentősen megnöveli az Európai Unió működésének hatékonyságát. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy a Szerződés életbe lépése korántsem ad akkor lökést az európai együttműködés fejlődésének, mint azt korábban remélték. Ahogyan valaki megjegyezte, nem érti a Lisszaboni Szerződést ünneplőket: a tagállamok eddig mindent megtettek, hogy visszacsinálják a Reformszerződés reformjait... Az egyesek által Herman Who? és Catherine What?-nak aposztrofált új vezetők megválasztása által okozott csalódottságomról már írtam itt, viszont attól tartok, hogy egy másik fontos újítás sem azt a hatást fogja kiváltani, mint kellene.

Lényeges újítása a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Parlament jogköreinek kibővülése: tegnap óta szinte minden uniós ügyben csak az EP egyetértésével lehet döntést hozni. (Eddig sok esetben a tagállamok minisztereiből álló Tanács a Parlament nélkül dönthetett, pl. a mezőgazdasági, bevándorlási, igazságügyi vagy regionális politikával kapcsolatos kérdésekben.)

Ezzel tulajdonképpen megkétszereződik az EP hatalma. A szándék jó: a polgárok közvetlen képviseletét megvalósító intézményt minél inkább bevonni a döntéshozatalba. Kérdés, hogy tényleg olyan jó-e, hogy Strasbougban/Brüsszelben ülő választottjaink ezentúl még több dologba szólhatnak bele. Nem fog-e ez azzal járni, hogy az eddig sem túl gyors EU-s jogalkotás még jobban lelassul, ráadásul éppen akkor, amikor minél gyorsabb és dinamikusabb döntéshozatalt igényelne a felgyorsult világ és a kiélezett gazdasági verseny? Egy nemrég megjelent cikk szerint az EU-ban jelenleg öt évig vitatkoznak olyasmin, amiről az Egyesült Államokban egy, Kínában pedig fél év alatt döntést hoznak. Az öt évvel vitatkoznék, de tény, hogy a legtöbb esetben egy-két év eltelik, mire döntés születik, és még a tavalyi gazdaságélénkítő csomaghoz is kellett jó pár hónap, pedig ott hangsúlyozottan a gyors reakció volt a cél.

Persze az éremnek két oldala van: a nemrég elfogadott távközlési csomag esetében jó volt, hogy ott volt a Parlament, amely így visszafoghatta a Franciaország által feltüzelt tagállami kormányokat (tehát a másik uniós jogalkotó szervet, a Tanácsot) abban, hogy olyan szöveget fogadjanak el, amely lehetővé tette volna a torrentezők „helyszíni agyonlövését”. (Az internet-hozzáférés jogellenes korlátozásának elkerülésére sem az Európai Bizottság eredeti javaslata, sem a tagállamok által elfogadott tervezet nem tartalmazott biztosítékot. Az EP kétszer is „beszavazott” viszont egy olyan módosítást, mely szerint az igazságszolgáltatási szervek előzetes döntése nélkül nem lehet korlátozni a felhasználók alapvető jogait. A tagállamok azonban mindkétszer visszadobták a javaslatot, így csak a harmadik olvasatban sikerült elfogadni a jogszabályt, benne az internetezők jogait védő kitétellel. Ehhez egyébként két évre volt szükség...)

Egy londoni think-tank szakértője szerint a Lisszaboni Szerződést kidolgozó EU-tagállamok könnyelműek voltak, amikor ilyen nagyvonalúan adtak új hatásköröket az EP-nek, és tíz éven belül eljön az a pillanat, amikor a kormányok vezetői döbbenten fogják maguktól (vagy elődeiktől) kérdezni: "Mit tettünk?! Hogyan mehettünk ebbe bele?"

Az EP tehát olykor keresztülhúzhatja a tagállamok számításait, és ha ezt a polgárok érdekében teszi, akkor rendben is van. De vajon ezért teszik-e? Az Economist neves blogjának névtelen (Tévedtem. Részletek raddi lenti kommentjében.) írója szerint az EP-képviselők jó részének a szeme előtt csak az lebeg, hogy győzelmet arathassanak a kormányok felett. Szerinte az Európai Parlament fő mozgatórugója az, hogy minél több hatalmat és pénzt harcoljon ki magának, és ehhez eddig sem átallottak keresztbe tenni a tagállamoknak. Most pedig, hogy újabb területekben kap (társ)döntéshozói jogköröket az EP, a zsarolási potenciáljuk tovább nő. Persze mindez csak egy, az EP-t igencsak megvető újságíró véleménye...

Az európai integráció fejlődése szempontjából a Lisszaboni Szerződésben nagy lehetőségek vannak, de minden attól függ, hogyan használják ki ezeket. Hiába növekszik a közösség politikai ideáihoz leghűségesebbnek tartott intézmény hatalma, ha ez nem párosul kellő bölcsességgel a benne ülők részéről. (Sajnos szerződésekkel csak az előbbieket lehet osztogatni...) Az új tisztségekre való kinevezésekkel kárba veszett egy, az említett ígéretes lehetőségek közül. Nagyon remélem, hogy ez nem ismétlődik meg.

Kettőből semmi

Dátum: 2009.11.20. 06:03 | Szerző: EUblog
Visszajelzések: 2 komment · 1 trackback
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: jövő politika foci csúcstalálkozó lisszaboni szerződés eu és a világ siránkozós

Felszállt a fehér füst az EU Tanácsának brüsszeli épületéből, azonban a Szent Péter Schuman téren várakozó tömeg nem tört ki üdvrivalgásba. (Igaz, a pokol sem szabadult el.)

Az Európai Unió tagállamainak vezetői Herman Van Rompuyt választották meg az Európai Tanács elnökének, míg a brit Catherine Ashton az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének posztját kapta meg. A két, már-már ismeretlen jelölt győzelme még az EU-s viszonyokat jól ismerőket is megdöbbentette. Persze, lehetett tudni, hogy inkább low-profile jelöltekben gondolkodnak. Na de hogy ennyire?
 
A következő két és fél évben tehát az EU-t nemzetközi színtéren egy olyan személy fogja képviselni, aki éppen nemzetközi elismertséggel nem rendelkezik. Pedig az új tisztség viselőjének az lenne az egyik legfontosabb feladata, hogy fellépjen az EU nevében, ha valahol a nemzetközi helyzet fokozná önmagát. De Van Rompuyt kedvéért talán még fel sem kelne Obama, ha az éjszaka közepén felhívná.
 
Van Rompuyt jelöltségéhez már hozzá lehetett szokni: napok óta keringtek a róla szóló hírek, gondolom Budapestre sem csak az elnökségi trió programját jött el hirtelen megbeszélni... Ashton bárónő győzelme ezzel szemben mindenképpen meglepetés. A kellemetlenebb fajtájából. Ugyan nincsenek külpolitikai tapasztalatai, de szocialista és nő, tehát a titokban és patikamérleg-pontossággal történő EU-s osztozkodás logikája szerint ő volt az ideális jelölt. 
 
Habár jól hangzik, hogy az immáron elnökkel, külügyminiszterrel, „alkotmánnyal” rendelkező EU-val közelebb kerültünk a föderális Európához, de a helyzet az, hogy a Lisszaboni Szerződésben legfeljebb csak a halvány lehetősége van meg ennek. Elkötelezettebb tagállamokkal és karizmatikus uniós vezetőkkel lehetne valamit kihozni belőle. De a tegnap este tapasztalatai szerint mindkettőnek híján vagyunk, s így kárba vész a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb (legalábbis eddig annak tartott) újítása.
 
Az EU intézményi reformjáért tett többéves erőfeszítéseket az a törekvés vezérelte, hogy növeljék Európa befolyását a világban. Azért, hogy a huszonhét ország együtt, érdekeiket és hatalmukat egyesítve egyenrangú fél lehessen az Egyesült Államok, Kína vagy Oroszország mellett, és Európa is hallathassa a hangját a fontos kérdésekben. Ennek fontosságára az utóbbi napokban a brit és a svéd külügyminiszter is felhívta a figyelmet, de úgy látszik hiába: a EU-tagállamok vezetői elszalasztották a lehetőséget. 
 
Sovány vigasz – de biztos vagyok benne, hogy a következő napokban sokat fogják emlegetni –, hogy legalább az észak-déli, férfi-nő, jobb-baloldali kvóták teljesültek az uniós tisztségek elosztásakor. Szép dolog a nemek egyenjogúsága, mégis azt mondanám, hogy a tegnapi csúcstalálkozó legelőremutatóbb momentuma akkor már inkább az volt, amikor a francia elnök bocsánatot kért az ír miniszterelnöktől az előző napi ír-francia meccsen történtek miatt.

· 1 trackback

Bréking nyúz: ismertették a hivatalos elnökségi logót

Dátum: 2009.10.29. 16:58 | Szerző: EUvonalas
Visszajelzések: 30 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: design eu elnökség

A közelgő (2010. január 1-jén induló) spanyol elnökség képviseletében José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök ma ismertette a spanyol-belga-magyar elnökség hivatalos logóját, melyet a három ország az elkövetkező 3 évben – kis nemzeti változtatással – használ majd.

A győztes nemzeti-szalagos pályamű alkotója Antoine Durieux belga hallgató, aki az elismerés mellett 10 000 euróval is gazdagabb lett ezáltal.

Az Európai Unió Tanácsát fél évig vezető országok hármasával „elnökségi trióban” szorosabban együttműködnek, támogatják egymást az elnökségi feladatok ellátásában, nagyobb folyamatosságot adva ezzel a félévenként rotálódó EU-elnökségnek.

Magyarország a következő, 2010. január elsején kezdődő elnökségi trió harmadik tagja, így Belgiummal és Spanyolországgal készülünk közösen a 18 hónapos elnöklésre. A három kormány – először az EU történetében – pályázatot írt ki  egy közös, illetve közös arculati elemeket viselő elnökségi logóra. A pályázat során a három tagállam képzőművészeti iskoláinak hallgatóitól várták a pályaműveket, amelyek közül szakmai zsűri választotta ki az egyet, aki mindent visz.

Ímhol:

Lendületes? Túl egyszerű? Fiatalos? Gagyi? Letisztult? Mit gondoltok? Egy biztos: lesz rá másfél évünk, hogy megszeressük...

(Mellékdal: Úgy tűnik, hogy szakítani fognak azzal a gyakorlattal, hogy az elnökség honlapja az elnökséget adó ország és az EU rövidítéséből és az évszámból épüljön fel (eu2009.cz, se2009.eu). Ehelyett a trio.es/be/hu domaint fogják használni. Szép gesztus, hogy a szoros együttműködést a közös logón túl még ezzel is hangsúlyozni szeretnék. Apró szépséghibája a dolognak, hogy a trio.hu oldal már foglalt, és egy vámügynökség honlapja működik rajta. De a szándék a fontos...)

UPDATE: hivatalos forrásból most kaptam az információt, hogy az elnökségi honlapcím nem a trio.es/be/hu lesz, hanem EUTRIO.ES/BE/HU – tehát a logóban szereplő „eu”-val együtt értelmezendő, így már tiszta. (Mentségemre szóljon, hogy az aktuális svéd elnökség honlapján is rosszul szerepel, ők is félreértették.)

Egy győzelem, amely után lapítani kellene

Dátum: 2009.10.05. 08:04 | Szerző: EUblog
Visszajelzések: 2 komment
Megosztás: Twitter | Facebook | iWiW
Címkék: kampány jövő politika kommunikáció népszavazás környezetvédelem írország lisszaboni szerződés eu és mi euparlament európai identitás

„Az ír nép az Európai projekt iránti őszinte elkötelezettségét tanúsította. Azt, hogy Európa szívébe akarnak tartozni” - értékelte az Európai Parlament elnöke az írországi népszavazás eredményét tegnap. 

Kíváncsi voltam, hogy lesz-e valamelyik uniós vezetőnek mersze/képe a nép bölcsességére hivatkozni az eredmény értékelésekor, ahogyan azt szokták tenni általában a népszavazások győztesei. Az Európai Bizottságot vezető Barrosónak sikerült is visszafogottan örülni, Jerzy Buzek EP-elnök beszéde viszont – számomra – eléggé bicskanyitogatóra sikerült. Ugyan a szavazás eredménye győzelem, az oda vezető út felér egy – újabb – vereséggel a polgáraihoz közeledni igyekvő Európai Unió számára. 
  
Félreértés ne essék, nagyon örülök az eredménynek, és hogy végre az EU megreformálása helyett más kérdések kötik majd le az uniós intézményeket. Egy ilyen témáról egészen egyszerűen nem lett volna szabad népszavazást rendezni, hiszen itt az volt a döntő, hogy egy valóban bonyolult dokumentumot ki tud jobban leegyszerűsítve eladni a népnek. Az egyszerűsítés viszont szükségszerűen ferdítésekkel jár együtt, így az eredménynek köze sincs a Szerződés valódi tartalmához és a "nép bölcsességéhez" - ahogyan tavalyi, nemleges eredményt hozó referendum után sem volt.  
 
Mindenesetre - szerintem - ez volt az utolsó szerződés / nagyobb lélegzetvételű uniós reform, amit úgy fogadtattak el, hogy hiányzott az európai polgárok egyértelmű támogatása. Az integráció szorosabbá tételének következő lépcsőfokaihoz pl. valóban közös gazdaságpolitikára, európai szintű adóra lesz szükség. Ehhez pedig elengedhetetlen az adófizetők / választópolgárok - nem feltétlenül népszavazásokon kifejezett - támogatása. 
 
Arról, hogy ezt hogyan kellene megszerezni, rengetegen elmondták már a véleményüket, ötleteiket. Ehhez elsőrendű fontosságú lenne, hogy valóban létrejöjjön valamiféle európai identitás, illetve az uniós polgárság egy jól hangzó terminusnál többet jelentsen – ezt kellene valahogy támogatni. Ehhez azonban nagyon sok idő kell, és nagyon nehéz mesterségesen „létrehozni”. Ennél gyorsabb és járhatóbb út kell. Mielőbb meg kell mutatni, hogy mennyivel hatékonyabban tud működni az EU, ha végre valahára hatályba lép a szerződés. Sőt, már előtte is: a decemberi koppenhágai klímakonferencián. Itt az EU-nak van már egy egységes álláspontja, amelyhez hasonlóra szeretné rávenni az Egyesült Államokat, Kínát és a többieket. Ezzel a népszavazási eredménnyel Európa jobb pozícióban indulhat neki a vitának, mintha egy újabb „nem”-től megtépázódott szervezet próbálná meggyőzni az amerikaiakat, kínaikat stb., hogy költsenek már többet a jegesmedvék megmentésére. 
 
Szóval munkához kell látni, nem pedig beszélni. Főleg nem erről a népszavazásról. 



süti beállítások módosítása