Ismét sikerült leporolni azt az örökzöld témát, hogy az Európai Unió eurómilliókat költ propagandára, saját maga fényezésére. Hiába, a nyár már csak ilyen, az eurokraták nyaralnak, az uborkák újra görbülhetnek, kell valami hír... Az uniós kommunikációt kiveséző svéd kutatóintézet friss elemzésének időzítése nem csak ezért tökéletes: az EU Tanácsának soros elnöki posztját Svédország tölti be, így a svédországi események most sokkal nagyobb publicitást kapnak, mint máskor. Másfelől a jelenlegi kommunikációért propagandáért felelős európai biztost is – a mindig kiegyensúlyozott politikai kommunikációra törekvő – Svédország delegálhatta az Európai Bizottságba, Margot Wallström személyében.
Az írás leginkább azt veti Brüsszel szemére, hogy százmilliós nagyságrendű összegekkel támogatja az Európa-párti televízióműsorokat és kutatóintézeteket, amelyek szerintük Brüsszelnek tetsző propaganda-célokat szolgálnak.
Az EU-s kommunikáció sokkal több egyfajta propagandánál. Én úgy látom, óriási erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megpróbálják bevonni a polgárokat a különféle döntések előkészítésébe, illetve próbálják tájékoztatni a lakosságot mindenféle EU-s dologgal kapcsolatban.
Talán pont ez a baj: egy néhány hete megjelent másik írás szerint az EU olyan kétségbeesetten igyekszik párbeszédet kialakítani a polgárokkal, hogy a gyakorlatban túl sok téma és kezdeményezés verseng egymással a reflektorfényért.
A jelentés készítői szerintem tévesen értelmezik a propaganda fogalmát. Az EU ugyanis rendszerint olyan projekteket indít, ahol a kommunikáció kétirányú. Itt van például a D-terv keretében elindult Debate Europe nevű kezdeményezés, melynek célja az volt, hogy bárki elmondhassa a véleményét az EU jövőjéről. És az újabban hadrendbe állított Facebookot vagy Twittert sem tekinthetjük éppen az egyirányú kommunikáció eszközének.
A kommunikációra szánt összeg tényleg soknak tűnhet, ez 2008-ban például meghaladta a Coca-Cola éves marketing-kiadását. De azért ne felejtsük el: 27 tagországban 23 nyelven kommunikálni és tájékoztatni nem olcsó dolog, és ebben persze nem csak a kiadványok, honlapok, sajtótájékoztatók és konferenciák vannak benne, de a képviseletek fenntartása a tagállamokban, vagy az ingyenes információt biztosító Europe Direct hálózat működtetése is.
Azt is felróják a jelentés készítői, hogy a közösségi forrásokból támogatott beruházásoknál / programoknál jól fel kell tüntetni, hogy az EU által finanszírozott projektekről van szó. Ez is régi vád, legutóbb az uniós pénzek hazai „szétosztóját”, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget vádolták hasonlóval a reklámfilmjei miatt. Pedig szerintem, ha valaki végigsétál Budapesten vagy más városban és látja, hogy mennyi fejlesztéshez kapunk EU-s támogatást, akkor propaganda helyett a lehetőséget kellene benne látni. Erre nyilván azért is szükség van – újabb EU-kommunikációs közhely - mert az EU nagyon kényelmes a nemzeti kormányoknak: a kellemetlenségeket rá lehet kenni Brüsszelre („az unió miatt kell ezt vagy azt csinálnunk”), a jó dolgokat meg szereti minden vezetés saját érdemeként feltüntetni.
Tény, hogy vannak jópáran, akik nem szeretik az EU-t. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert nem ismerik. És az ismeretlentől való félelem termékeny táptalajt biztosít a sokszor alaptalan vádak számára.
Az a legnagyobb probléma, hogy az ellenoldal állandóan ugyanazokat az egyszerűen megfoglalmazott - legtöbb esetben csak féligazságokon alapuló - érveit hajtogatja (elveszik a szabadságunkat, szétzilálják a gazdaságunkat, Európai Egyesült Államokat építenek stb.), amelyeknek a tájékozatlanság és az üzenetek egyszerűsége (vö. „Tagok legyünk vagy szabadok”) miatt sokan bedőlnek. Így ezekre a vádakra az Európa-párti kommunikációnak igenis reagálnia kell - és lehetőleg azonos „szinten”, hiszen pont azokat kell megszólítani, akik fogékonyak az ellenoldal egyszerű magyarázataira. (Aki pedig komolyabb elemzéseket szeretne, az is bőségesen találhat bármilyen témában az Európa-szerveren.)
Az Európai Bizottság kommunikációért felelős biztosa szerint a közvetlen cél nem az, hogy megszeretessék az emberekkel az EU-t. Az uniós kommunikációnak a célja, hogy megismertesse az emberekkel a szervezet működését. Így lehet megalapozott véleményt alkotni, tartalmas vitákat folytatni és a lehető legtöbb embert bevonni Európa jövőjének formálásába. Az EU-t ugyanis nem tőlünk függetlenül csinálják mások, hanem mi alakítjuk. Meg kellene végre érteni, hogy az EU mi vagyunk...